Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 8-9. szám - Szutter Dániel: Az evangelikus ismétlő-iskola és az ifjusági egyesületek

237

tananyagát s tantervét. E dolgozatban lefektetett elveket, — mint olyanokat, melyeknek szem előtt tartása mellett lehet csupán kellő eredményt mutatni fel az ismétlő-iskolák oktatása körül, — teljes egészükben magáévá tevén egyletünk, az értelemben óhajtja e téren való működését folytatni.

De ép e thémával kapcsolatosan merült fel a szép eszme: mily üdvös volna az ismétlő-iskolás növendékekből s azokból, kik már búcsút vettek teljesen a népiskolától, de 24 éveseknél még nem idősebbek ifjúsági egyesületeket alakítani s itt és ezekben "tetőzni be az ismereteket, itt és ezekben építgetni tovább Istennek országát.

S valóban, ha valaha szükséges volt ily egyesületekre, kétszeresen szükségesek azok korunkban. Hiszen csak tekintsünk körül! Talán az ismeretek terjedésével lépést tart a szív nemesülése, a vallásos buzgóság növekedése ? Talán az emberek között szent béke s megelégedés honol ? Terjed a könyörületesség, növekszik a tisztességérzet? Oh dehogy, dehogy! lm itt az egyik ember a vallás dolgai felől beszél szennyes ajkival kicsinylő dolgokat s nem törődve semmivel, nem az Isten törvényeivel, eszét, okosságát mások megrontására, kijátszására használja fel! Hogy terjed a létező viszonyokkal való elégedetlenség, hány helyen tört ez ki már nyílt lázadásban is ! Nem-e egy gondolat: a hirtelen való gazdagodásnak gondolata hozza hullámzásba a kedélyeket ? Mennyire panaszkodik, békétlenkedik a nép, hibáztat felsőbb hatóságot, kormányt, mindent! Hogy szaporodik a socialisták száma s fogy azoké, kik békés megelégedéssel bízzák sorsukat a gondviselő Istenre, kiknek családi élete békés, kiknek szivét a mások jóllétét munkáló krisztusi szeretet hatja át! Beteg a mai társadalom, nagyon beteg, de talán még nem gyógyíthatatlan?

Ennek meggondolása kell, hogy arra ösztönözze a tanféríiakat, kik a lelkipásztorokkal 'együtt első sorban hivatvák arra, hogy korunknak bajait gyógyítni teljes erejükből igyekezzenek, — mikép komolyan nézzenek a gyógyszerek után. Egy ily gyógyszer volna az ifjúsági egyesületek alapítása, helyes irányban való vezetése. Tagjai lennének, mint már említém is: az ismétlő-iskola növendékein kívül azon ifjak, kik még 24-ik életévüket be nem töltötték. Feje, elnöke lenne a lelkész, vagy ha nincs a helységnek lelkipásztora, egy — ily eszmékért lelkesülni tudó — világi úr. A szellemi vezetés pedig szintén a lelkész és a tanítóra háramolnék.

Ezen egyesület aztán vasárnap délutánokon s hetenként egy, vagy két köznap estvéjén folytatná üdvös munkálkodását. A vasárnap délutánt azért tartom fontosnak, mert ilykép az ifjúság figyelme eltereltetnék a korcsmától, attól a helytől, mely oly sok burjánt s tövist ültet át a szivekbe