Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 5. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Luther Márton
154 — Képek a nevelés történelméből. Luther Márton. (Folytatás.^) Ha a nyelvek tanulásának más haszna nem volna is, nem kellene-e már azon is örülnünk és felbuzdulnunk, hogy ez Istennek igen nagy adománya s ezzel Isten bennünket most csaknem minden népek felett megáldott? Nem igen látjuk azt, hogy az ördög a nyelveket a főiskolák és a klastromok által virágzásra engedte volna jutni; ezek minden időben küzdöttek s ma is küzdenek ellene; az ördög észrevette, hogy a hol a nyelvek virágzásra jutnak, országlása szűk körre szőrül. Azért kedves németjeim, nyissuk fel szemeinket, adjunk hálát Istennek e nemes adományáért, viseljük gondját, nehogy elveszítsük, nehogy az ördög diadalt ülhessen. Nem tagadhatjuk, hogy az evangélium a szt. lélek segítségével napról-napra terjed, de azt is be kell ismernünk, hogy a nyelvek segélyével nyilvánul, ezek által terjed és tartatik fenn. Midőn Isten az apostolokat az evangélium predikálására elküldötte, nyelveket is adott nekik hozzá. A rómaiak uralkodása alatt a latin és görög nyelv annyira elterjedt, hogy az evangélium közel és távoli országokban gazdagon gyümölcsözött. Most is azt cselekedte Isten. Senki sem tudta : miért adta Isten előbb a nyelveket ; most látjuk be csak : az evangéliumért történt ez. Ezért adta Görögországot a törököknek s a görögöket szétszórta és elkergette, hogy a görög nyelvet idegen országokba vigyék s másokat is megtanítsanak rá. A mily kedves előttünk az evangélium, éppen úgy kell ragaszkodni e nyelvekhez ; mert Isten igéjét nem hiába Íratta e két nyelven : az ó-szövetséget a zsidó-, az újat a görögön. A mely nyelveket Isten nem vetett meg, hanem igéje nyelvévé választotta, azokat a nyelveket becsüljük meg mi is mindenek felett : Szt. Pál maga is dicséri a hébernyelvet, mert Isten igéje ezen nyilvánúlt először. O mondja a rómaiakhoz irt levele III. r. t. 2. versében: „Micsoda méltósága van a zsidónak, és micsoda haszna a körülmetélkedésnek? Felette nagy minden módon. Fő pedig ez: az Isten ígéretét reájuk bízta.“ Dávid király is dicsekedik CXFVIII. 19. versében : Az ő szent igéjét hirdetted Jákobnak, az ő rendelésit és Ítéleteit az Izraelnek. Nem cselekedett ilyen módon semmi nemzetséggel s nem jelentette ki akaratját másoknak, azért mondják a zsidó nyelvet „szentének. Szt. Pál is a Róni. I. yersében „szent“ írásnak nevezi, és bizonyára azért, mert Isten szent igéje ezen iratattott. Éppen ezen okból a görög nyelvnek is szentnek kell lenni, mert ez mindenek felett arra rendeltetett, hogy az új testamentum ezen irassék meg, ebből miként a kútból merítették más nemzetek tolmácsai s ezzel saját nyelvüket is megszentelték.
