Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 2-3. szám - Tóth István: Husvétkor - Mohar József: Van-e nálunk népoktatásügyi közvélemény?
38 akarom elmondani, hogy azok alapján micsoda meggyőződésre jutottam. Szeretem a csoportosítást, a különbözőknek látszó dolgok hasonló vonásainak felkutatását: ezúttal azonban minden ily irányú törekvésem cserben hagyott, mert a hallott véleményeket osztályoznom nem sikerült, a véleményeket csoportosítani, kategóriákba osztani nem tudtam, a közvéleményt azok alapján megállapítanom nem lehetett. Nem mondom, hogy részben ezért ne lehettem volna magam is hibás, azt azonban határozottan állítom, hogy a népoktatásügyre és saját helyzetünkre vonatkozólag magunk között sincsen határozott és érett közvélemény. Hozhatnék ugyan állításom igazolására közelről és távolról nagy számmal példákat, azonban csak egyet a legközelebb fekvők közül említek fel. Vagy két esztendeje elég erősnek és egészségesnek látszó mozgalom indult meg egy kerületi tanítóegyesület megalakítása érdekében, a mozgalom azonban lassanként elaludt, a tanítóegyesület megalakításának ügye lassanként elposványosodott. Ezen kudarcznak sokan sokféle magyarázatát keresték és találták, a valódi okra, a közvélemény hiányára azonban tudtommal senki sem mutatott rá. Pedig a valódi ok bban van, hogy a tanítóság körében sincsen olyan tanügyi közvélemény, a mely az ilyen ügyek megéri el éséhez elkerülhetetlenül szükséges. Ne csodálkozzunk azért azon, hogy a társadalom egy rétegében sem találkozunk kifejlett tanügyi közvéleménynyel, a mikor ilyennel a magunk körében, a tanítóságnál sem találkozunk. Ne keressük azért szenvedéseink, nélkülözéseink kútforrását hol a kormányban, hol a parlamentben, hol a társadalom különféle rétegeiben, vagy a sajtóban, hanem vessünk valahára egy mélyebb tekintetet a magunk körébe is: ott fogjuk a keresett kútforrást megtalálni. Az említett tényezők közvéleményének ébresztői, táplátói, mozgatói csak mi lehetünk, de csakis akkor, ha a magunk körében hatalmas közvéleményt már teremtettünk. Belenyugodjunk-e abba a tudatba, hogy a tanítóság körében sincs egészséges és erős tanügyi közvélemény ? Ha ezt tennök, nem volnánk jobb sorsra érdemesek. A közvélemény megteremtéséhez azonban érintkezésre, gondolatainknak, nézeteinknek, tapasztalatainknak és terveinknek egymással közlésére van szükség. Szét forgácsol tan a t ársadalomban nem érvényesülhetünk; az érvényesüléshez összetartás, egyesült erő kell. A közvélemény megteremtése czéljaira hozott anyagi és szellemi áldozatoktól visszariadnunk nem szabad, olyan befektetéseknek kell ezeket tekintenünk, a melyek előbb, vagy utóbb, de meghozzák számunkra a tisztes kamatokat: a tekintélyesebb társadalmi állást és jobb anyagi helyzetet. Álljon biztató példa gyanánt előttünk az a német tanítóság, a mely a hatalmas német kormányt aka-
