Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Tárcza
— 303 — Nem képesek némelyek felfogni, hogy az üdvösségnek is lehetnek fokozatai. Az mondják: az üdv üdv, és mivel csak egy menny van, az üdvnek is egyformának kell lennie. Igaz, egy menny van és mennyben minden lélek tökéletesen boldog. De nem mindenkinek egyforma a lelke. Ha valamely nagyszerű festmény előtt egy festőművész, egy műkedvelő és egy tudatlan ember áll, bár mindegyik el van ragadtatva, de a festész többet lát, mélyebben érez, mint a műkedvelő s viszont ennek műélvezete nagyobb, mint tudatlan emberé. Ha a mennyben az üdv objektive ugyanaz is, subjektive különböző. Egy János magasabban trónol, mint egy lator, egy Péter közelebb áll Isten dicsőségéhez, mint egy a bűn fertőjéből kiragadott bűnös. De ugy-e bár, testvérem az Urban, te is így gondolkozol, mint én : csak helyet kapjak a mennyországban, habár a küszöbön lesz is az! (Folyt, következik). Nietschmann után Ladányi. Ó-év estéjén. Közéig az est s im titkos szent homálya Egy elhunyt évre von ma szemfedöt S óh véle mennyi ábránd sírba szállá, Mit balga szivünk oly epedve szőtt! Egy év, egy csepp a lét nagy tengerében, Szemed utána még is könybedül. Hulló virág vagy, keresd vándornépem, Ki él örökké s éltet egyedül. Az estharang buzgó imára hiv, Istenhez vágyva fel dobog a szív. Urunk, Atyánk, hü gyermekid csapatja, Mint egy család, ma szent házadba tért, Ifjú s öreg fejét öledbe hajtja. S hálát rebeg sok nagy irgalmadért. Védd szárnyaiddal s áldd meg gyenge nyájad, Gyógyítsd, szeresd; — s ha küzd, te küzdj vele. Biztass, hogy új hazát lelek tenálad, Ha rám borul sírom bus éjjele. Az est harang buzgó imára hív Atyánk segíts, . . . feléd dobog a szív. Zábrák Dénes.
