Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 10-12. szám - Tárcza

— 296 —

Búcsú.

Kikötve áll pályám hajója A széles tenger partinál.

Imádkozzunk, hogy Isten óvja,

Ha rá veszélyek harcza vár.

Imádkozzunk, szelíd leánykám,

Aztán bocsáss atamra el.

Hadd kezdjem meg reménynyel munkám,

S szerelmed ildvösségivel.

Népoktatás lesz hivatásom,

Sötétség ellen küzdeni.

Hajóm fogja sok sziklazátony,

Hidlám s örvény ijeszteni.

Be nem félek, hitem erőt ád,

S erőm dagasztja izmomat.

Es nem leszen utam előtt gát Elérni föltett czélomat.

Ne sírj azért szelíd leánykám,

Töröld le búdnak gyöngyeit.

Neked hozom küzdelmes munkám Első s legszebb gyümölcseit.

Azok között legelső-képen Hozók egy csipkés fejkötőt.

Lecsendesít s eloszlat szépen Ez minden hullámot s ködöt.

Addig, drágám, egy búcsúcsókban Fejezzük ki Ígéretünk!

Közel, távol, örömben s búban Egymás nélkül nem élhetünk.

Tóth István.

Pali öcsémnek. XXII.

(A közvélemény igazságossága.)

Ugyanazon korszakban, ugyanazon állam szervezet és ugyanazon általános míveltség mellett az egyes emberek gondolkodásmódja, érzülete, egész szellemi élete bizonyos közös vonásokat mutat fel, melyek összefoglalva ama bizonyos korszak társadalmi szellemét képezik. Ennek fejlődésére, módosulására befoly minden tényező, melyeknek az emberek az ő életük lefolyása alatt kitéve