Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 10-12. szám - Sántha Károly: Orosháza

— 284 —

költői fantasiától csillogó versét olvasta, melyben az anya, a s.-szt.-lőrinczi egyház üdvözli lányát Orosházát, a mely frenetikus hatást gyakorolt.*) Elszéledtek kedves vendégeink, elmúltak az ünnepélyek, de örökre

megmaradt mindezekre a kedves emlékezet! Sass István,

ev. tanító.

Orosháza.

Százötven éves múlt, ébredj sirodbúl!

A bála kelteget s a kegyelet.

Ha a harang feltámadásra kondúl,

S örvendve állunk az ó-sír telett Sír megmozdúl, koporsó zára pattan,

A fényes régmúlt itt, a halhatatlan.

Minő varázs! A szellemseregeknek Tündöklő árnyai körüllebegnek.

Lőrincz leánya, Zomba, üdvözöllek :

Eakod az oltár kettős szent tizét.

Forró szivemre édesen ölellek,

Oltárodon hit s honszeretet ég.

Látlak, mily rendületlen állsz a hitben. Hallak: „Erős várunk nékünk az Isten!“ Szentek neked e hon rónái, halmi,

Magyar föld szült, csak itt tudsz élni halni.

Halmos hazádat rónával cserélted,

De idegennel nem cserélted azt;

A te hited volt mennyországod, élted,

Hited megtartód, mint legfőbb vigaszt. Jelszód volt s ezt a késő kor megértse: Hitért mindent, a hitet semmiért se! Kereszt és vérpad, máglya és a gálya Mit árt a hűnek ? a próbát megállja.

A hű seregnek itt jő hű vezére:

Lőrinczi pap, Bárány György, te vagy az; Tolnán, a vadon pusztaság helyére Úr szőllejét plántálod, te igaz.

Háromszáz éves vad törökdulásban Kies Tolnán is rémes pusztulás van ;

De Mercy gróf s Bárány lelkes kezétűl A vadon erdő népesedve szépül.

*) Az üdvözlő verset, szerző szívességéből, alább olvashatják szives olvasóink. Szerk.