Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Zábrák Dénes: Karácsony - Ifjú Draskóczy Lajos: A reformáczió emlékünnepén
~ 264 — Ez az evangeliom képezi tartalmát a hit nek, mely Istentől született^ mely a mi hitünk, melynek gyümölcse az — élet. Ez a hit a mint életből fakad, úgy élethez vezet. És ez az élet, homlokegyenest ellenkezik avval az élettel, mely a hierarchikus törekvések, a dogmák és hagyományok rendszerén épült fel. Mig Rómának hite a mysticismus és pietizmus vegyülékéből kevert világot teremtett és ezt a világot szentekkel és csodákkal népesítette be, — addig az evangelmi hit, a mi hitünk felöleli a való életet, áthatja az érzéki világot, uralkodik rajta és nemessé teszi az anyagot is. Mig ott, a lemondás, a világmegvetés, a nőtlenség, a szegénység és a rabszolgai engedelmesség a fő erény, addig a m i hitünk arra tanít, hogy Isten ajándéka a jó ; nem megvetni, meg kell becsülni az életet, a családi élet forrása minden keresztyén erénynek, és az ember nem akarat nélküli hitvány, czifra báb, hanem a szabad meggyőződés következetessége által kris- tályozódott — jellem. Ott a hit holt állat, itt megelevenítő, éltető erő. A szabad, személyes, evangelmi hit gyümölcse — az élet, melynek feladata nem a kegyes merengés, a jámbor semmit tevés, nem a farizeusok imádsága, hanem a munka, szorgalom, feláldozó harcz. E világgyőző hitnek gyümölcse az élet, melyben nem imádkozni és koldúlni kell, hanem dolgozni és imádkozni. E hit gyümölcse az élet, mely nem önmagáért remeg, hanem önmagát áldozza föl másokért, — az élet, mely nem a világ fölött lebeg, hanem a világot hatja át, — az élet, mely borzad attól a mi avúlt, dohos és sötét, rajong azért, a mi igaz és világos mint a nap, — az élet, mely nem a purgatoriumhoz, hanem a menyországhoz vezet, — az élet, melynek egyedüli törvénye, szabályozója, lelke a szeretet, mely egy másik életet ad, ha ez a mostani szétfoszol . . . íme a hit tündöklő alakja: a személyes szabadság! Örökös tartalma : az evangeliom! Romolhatatlan gyümölcse: az élet! E hitnek emelt oltárt Luther, a reformáczió müvében. És ez az oltár le nem omlik soha, lángja ki nem alszik, világít, küzdelemre hevít vészben és viharban, „mert valami Istentől született, meggyőzi e világot: és az a diadalom, mely meggyőzte e világot, tudniillik a mi hitünk!“ A mi hitünk győzött a múltban. Győzhetetlenné tesz a jelenben. S győzelemre vezet a jövő harczaiban. Ez a remény kétséget nem ismer szívünkben a reformáczió emlékünnepén. Kassa, 1894 október 31-én. ifj. Draskóczy Lajos, hittanár és s. lelkész.
