Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 1. szám - Egyesületi élet
25 így hát nálunk az egyesület eszméjét, még kitűnő elnök űrünk sem vihette ki tényleg, csak elvben fogadták el, vagyis úgy óhajtják a kerületi tanító-egyesületet, mint. másutt a heti naplót. Azon: ‘restnek is muszáj», szavam nem volt szándékos sértés, csak stylusi hiba. Lám megmondtam kedves szerkesztő barátom, hogy stylusom darabosságán simíts te, ha jónak látod, s ne bízd azt a margóra, mert olyan is akad a ki félreérti szavaimat Ecce homo ! Könnyű azt mondani, hogy adják a napló árát 5—600 forintot a kerületi egyesületnek czéljaira és lesz pénz, és lehet kerületi gyűlés; de e pénzt ezen czím alatt keserves volna beszedni, épp oly keserves, mint a 15 kr. nyugdíj illetéket, vagy még nehezebb, mert felénk a dologi kiadásokra iskola-felszerelés stb. költenek szívesen; de személyi illetéket; fizetést, napidíjat, fuvardíjat, csak ha kényszerítve vannak rá, akkor adnak. A mi önöknél nevetséges, gyermekes dolognak tűnik fel, az nálunk elengedhetetlen és igen természetes, p. o. az osztályozást évenként egyszer én is beirom. mert tanítványaik nagyrészt iparosok lesznek, a leányok meg szivargyári munkásnők s mindkét nembeli ifjaknak kell iskolai bizonyítványt kiállítani, néha hivatal-elődöm növendékeiről is. Már hogy tehetném, ha nem volna osztályozás ? Ha többnél nem, a 6-ik osztálynál szükséges bejegyezni az osztályzatot. Egyre azonban kedves „Hátulkullogó“ úr legyen szíves kegyed is hallgatni, tán hasznát veszszük és reményiem jobbnak fogja találni, mint az áprilisi czikkemben közölt eszmét, t. i. tessék az egyenlőség, testvériség és szabadság elvei szerint bánni a pályatárssal. Ne legyen különbség kor, jövödelem és czimzés között, csak mint testvér, bátyám, vagy öcsém szólítgassuk egymást és a kerületi tanító-egyesület rövid idő alatt megalakú[. Végig küzdöttem, nyomorogtam, szenvedtem én már a segéd-, másod- és önálló-tanítók sorsát; de tapasztalatból mondhatom, hogy gúnynyal ellenkezőjét érjük el annak, a mit óhajtunk és ha testvéri szeretettel bánunk egymással, sok köny lesz letörölve, sok bánatot és gondot eltávolítunk egymástól s több boldog ember lesz köztünk. Föl tehát testvéreim! Az egyenlőség, testvériség és szeretet zászlója alá csoportosúljon minden hű magyar, főleg tanító, védje a szent ügyet, hintse a magot, a boldogság magvát, az új ezredévnek. Jelen válaszom sem szellemes, sem velős, sem divatosnak nem mondható: pedig most lehetne, hisz a reformok korszakába ugrottunk egyszerre, ilyenkor úgy van az ember, mint a katona a harcztéren : hamar megöregszik. A mit ma alkalmaz, holnap már elveti. Most. midőn lázas sietséggel tör mindenki előre, egy drága tapasztalattal, egy tanácscsal legyen segítségünkre valamelyik soproni, vagy fölső-lövő kollegánk s írják meg egyegy irányczikk keretében nézetüket a teendők körül, többet segítenek rajtunk jó tanácsukkal, mint képzelik. Isten velünk ‘Hátulkullogó» testvérem, azt hiszem ha élünk, még találkozunk e lap hasábjain, vagy az életben? M- K.
