Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 7-8. szám - Tárcza

211 lényeges dologra figyelmeztetik a tanítót. Gondolom, azt akarja mondani E. J. tanár úr, hogy az „Osztálykönyv“ egy saját maga által készített tükre lesz a tanítónak, a mely tükör megmondja neki az igazat. Még csak egy fali-naptár kell ezek mellé, azután készen lesz a mintatanító. Szerintem ezek mind czélszerüek lehetnek városon, ahol a tanítónak a tanításon kívül semmi dolga sincs ; lehet pünktlich, mulatságból is bíbelődhetik az ilyesmikkel. Van készpénz fizetése; mig a falusinak 3/4 részben a járandósága a szabad ég alatt terem és néha magának is kell egy kicsit izzadni; gondja sokfelé ágazik. Már most hogyan legyen ambitiója arra, hogy csupán a maga számára csináljon minden évben egy tükröt, mikor abba senki fia bele nem néz? Az is „furcsa“ állítás, hogy a szatócs könyve egyenlő az iskola osztálykönyvével. A kereskedő existentiája nagyrészben a jó könnyvviteltől függ, az bizonyos; de ő komoly dolgokat ir könyvébe; bejegyez; bevételt, kiadást, nyereséget, veszteséget, vagyont, terhet sat. De mit írjunk mi be? Azt, hogy mit végeztünk, mit tárgyaltunk egy hét alatt? Ezt úgyis tudjuk, mert megvan a tanterv, megvan a leczkerend. A mi bejegyzéseinknél nem fordul elő se összehasonlítás, se összeadás vagy kivonat, se plus, se minus. Vagy talán azt is beírjuk, a mit tapasztalunk ; ha egyszer, másszor valami jó ötletünk támadt, ha valami — saját — új találmányunk van? A bevételek és kiadásokról vezetett napló, hogy szükséges még a gazdaasszony konyhájában is, ezt elismeri a Hátulkullogó is; de, hogy a gazdaasszony beírja, mit főzött hétfőn, kedden, szerdán sat. ezt már fölöslegesnek tartja.

Szerezzenek tekintélyt annak az „Osztálykönyv“-nek, legyen értéke az osztályozásnak, hogy azt a tanító necsak a maga számára vezesse ; mert az az E. J. tanár úr által emlegetett mindenféle „hatóság“ faluhelyen ismeretlen valami. Nálunk a tanító működésének eredményét nem az osztálykönyvből olvassák ki, hanem otthon megexaminálja ki-ki a fiát, leányát olvasásból, írásból, számolásból sat.

„A miniszteri A. B. C. mintákat helyettesíti az osztálykönyv.“ Ezt az egyet én is elismertem, sőt azt is, hogy vaskos táblája van. De a többi rubrikák betöltését czeremóniának nevezem most is; sőt annak tartom mindaddig, míg engem valaki szemmel láthatólag — példákkal — meg nem győz az ellenkezőről. Avagy nem szabad-e nekem is Tamás lenni? Egyszer egy lelkész éppen arról a textusról prédikált, a melyben a hitetlen Tamásról van szó — hallgatója voltam magam is — és igen talpraesetten bizonyította be azt, hogy Tamás okosan cselekedett, mikor nem hitt a puszta beszédnek.

Régen meg van az mondva, hogy; „Longum iter est per precepta, breve et efficax per exempla.“ Hogy tehát a Saulból Pál legyen, annak én másféle módját ajánlom és kérem E. J. tanár úrat, legyen szíves megtenni azt. Én, Hátulkullogó nem mehetek sem Rohonczra, sem Felső- Lövőre, mert útiköltséget senki sem utalványoz; hanem azt a 84 krt talán kibírom fizetni, a mibe egy osztálykönyvnek ide és oda (t. i.