Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 4. szám - Tárcza
104 — Á tanító sémmi esetre sem. Pedig az bizonyos, hogy minden okozatnak kell okának lenni. Keressük hát az okot. Hogy az ember az ő vallásos érzületét külsőleg is kimutassa, hogy a templomba szorgalmasan eljárjon, szóval, hogy vallásához való ragaszkodását, szeretetét kitüntesse, ahoz — különös, de úgy van — szükséges először egy kis üldözés-féle, egy kis nyomás. Az 1859-ik évi patenses időben milyen hitbúzgó volt minden hazai protestáns ember, mert féltette hitét, vallását. Kossuth mondotta 1883-ban a nála tisztelgőknek, hogy a zsidókat nem kell bántani, mert annál inkább zsidók lesznek; hanem inkább egyenjogúsitani, befogadni őket a társadalom minden rétegeibe, igy vesztik el nemzetiségüket és elhagyják orthodox vallásukat; példa rá Francziaország. Másodszor szükséges egy kis anyagi jólét, mert nem igaz ám az a szt. Péterről szóló moda, hogy az embereket a nyomoruságteljes időben találta búzgó vallásosságban, isteni félelemben ! A nép között élünk, van alkalmunk megfigyelni annak minden tetteit; ismerjük szellemét, gondolkozását, és azt a tapasztalást szereztük, hogy a mikor a népet nem nyomja annyi teher, mint ma, mikot a megélhetési gondok nem üldözik az asztal mellett és az ágyban is, akkor kedélyesen elbeszélget és olvasgat a bibliából; előveszi az énekeskönyvet is. De milyen a nép állapota a jelen korban ? Csak azt hallja szünet nélkül ,fizess!“ Ha kimegy, ha bemegy, mindig csak; fizess! És hogy miből: ez a gond elfoglalja az egész embert; e miatt nem hallja meg a harangszót. Ha megjön az est, a család nem a prófétákról elmélkedik, nem az apostolokról beszél, hanem a végrehajtókról és fiskálisokról. Vegyük ide most az iskolát. Mit tehet ez ellen a tanító? Álljon bár a feje tetejére, tanultassa be az egész bibliát, ez a dolgon nem fog változtatni, mert a gyerek mégis csak olyan lesz, amilyenek az otthonvalók. Addig, mig az iskolába jár, ismerszik rajta valami szelídség, de pár év múlva levedli azt és előttünk áll az „anyag-ember.“ Hogy többje legyen, mint a szomszédjának, ez a czél, ezért küzd, ezért fut fárad mindenik, és igy futva, egymásba ütköznek; mi közben elfeledkeznek Istenről, vallásról, templomról. Lélek nincsen, csak anyag. Igen is, a materialismus a társadalom bálványa; itt van az ok, nem aban, hogy mi nem plántálunk hitet a gyermek szivébe. A gyermek a 24 órából 5—6-ot tölt el az iskolában, a többit máshol; és azok, a kik mindenért az iskolát okolják, mit tesznek? Azt, hogy megvetik a vallást, kerülik a templomot és dolgoztatnak a néppel ünnepen úgy, mint a munkanapon. Mit lát ebban a nép? Azt, hogy egyedül az anyagiakért kell élni, és ő neki még inkább, mint annak az intelligens, vagyonos osztálynak. A próféta is azt mondotta, hogy: „Judának bálványozása Jeruzsálemből vagyon.“ Itt aztán nézem a második kalászt, s ez a materialismus százada.. Erre kevés a mondanivalóm, s csak annyi, miszerint a nép még nem annnyira materialista, mint Mentovich Ferencz volt, a ki azt iparkodott bebizonyítani, hogy az anyagon kívül nincs erő, tehát lélek sincsen,
