Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Nyilttér
264 ideig nem vett tudomást az alapszabálytervezetről*, téves- De tévesebb az ezen állításból levont következtetése, miszerint «a mag a köves helyre esett; mert egyletünk, azt hiszem, azon tudatban volt és van, hogy annak eldöntése, vájjon a kerületi tanítóegyesület képviseleti vagy egyetemes alapon szer- veztessék-e, csak az alakuló gyűlés vagy annak kebeléből kiküldött bizottság feladatát képezte volna első sorban. S meg vagyok győződve, hogy ezen dolgot, ha e becses lapok hasábjain bárhogyan megbeszéljük is, bármeddig vitassuk és feszegessük is, végleg eldönteni csak a közgyűlés fogja. S miután a kemenesaljai egyesület a dunántúli kerületnek körül-belül középpontján van, ezen előnyös földrajzi helyzeténél fogva minden valószinüség szerint a kerületi tan. közgyűlés helyéhez közel lett volna, reá nézve tehát e kérdés nem volt oly fontos, mint talán más egyletekre; ennélfogva, nehogy az ügy (a kér. tanítóegyesület létesítése) ezen kérdésen hajótörést szenved jen vagy zátonyra jusson, azt ez ideig mellőzte. S ebből folyólag, ha a kér. tanítógyülés össze lett volna híva, — akár képviseleti, akár egyetemes alapon — bizton hiszem, hogy a kemenesaljai tanítóegylet képviselve lett volna. — Tehát ebből láthatjuk, t. kartárs úr, hogy a »talajt* (az egyletet) s a »gabonát* a »dűlőről* nézte s nem csodálom, hogy csalódott. Ha már most ez egyletnél csalódott, t. kartárs úr, kételkedni merek abban is, nem-e a másiknál is hasonlókép járhatott. És ezt nem szemrehányáskép mondom, — nem 1 Sőt ellenkezőleg, azt akarom, hogy el ne ked- vetlenedjék s ne lássa sötétebbnek a helyzetet a valónál. Azt szeretném, azt óhajtanám, hogy Ön, ki eddig oly derekasan küzdött ... ne tegye le a tollat. Hiszen ha Ön és t. egyletük mint kezdeményezők (!) is elhagyják a zászlót, akkor sajnos . . . nekem adnak igazat, midőn azt mondottam: ^Ev. Népisk. 1893. 1. sz) »Távolabb állunk a czéltól, mint valaha*. S ezen állításom — habár t. kartárs úr nem osztja is nézetemet (Ev. Népisk. 6—7. szám 167. lap) — még valószínűbb m a, miután bármely ügynek nincs nagyobb ellensége és akadálya, mintha az már egyszer elbukott. Azonban én hiszem, hogy még nem veszett el ezen ügy. »Az elvetett mag, hogy gyümölcsöt hozzon, ahhoz idő kell. Mert ha a természet is csak bizonyos idő múlva fejleszti ki a parányi magból a növényzetet, az eszmék világába elhintett magvak már természetöknél fogva is évek múlva gyümölcsöznek*, — mint t kartárs úr mondja az »Ev. Népisk.* múlt havi számában Tehát csüggedésre nincs ok, csak . . . várni kell, — talán csak azon hallgató nyolcz egyletre ?! Ilyen ügyért harczolni csak dicsőség lehet, s az esetleges elbukás sem szégyen ... és t. kartárs úr nem »szenvedhet vereséget*, mert »az eszme megmarad és él, mig . . . diadalmaskodik.* (Saját szavai.)—Csak . . . türelem és kitartás 1 Üdvözletem nyilvánítása mellett maradtam tisztelő kartársa Ság, 1893. julius 7. Koczor Márton.
