Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Tárcza
234 Az ellenreformáczió szárnyait Erdélyben a Báthoryak politikája növelte meg. A „nagy“ István fejedelem s bátyja Kristóf még gondosan őrizkedtek a katholikus egyház pártolásától; megelégedtek a szabad vallásgyakorlattal, egyenlő jogusággal ; — érezték, hogy egyházuk uralomra jutása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik. De már az is sokat tett, hogy az udvarban katholikus szellem uralkodott s ez egy körülmény elég volt a clérus felbátoritására, mely mindig sérelemnek tekintette más vallások elismerését. Az ifjú Zsigmondot a jezsuiták rajongónak és türelmetlennek nevelték; laza moráljuk felszabadította minden cselszövésre és erőszakoskodásra, embertelen vérengzésre, ha általuk a czélhoz közelehb jut. Megtanították arra, hogyan kell színleléssel hálóba keríteni az ellenszegülőket s csúszni-mászni a hatalmasabbak előtt. Világi nevelői, főtanácsosai, köztük Bocskay, egy fényes jövő képét rajzolták szemei elé, ha lesz benne bátorság nagy czé- lért nagy áldozatokat hozni; — felébresztették nagyravágyását, fokozták uralomvágyát s táplálták szívósságát az önkényuralomért való küzdelemben. A juzsuita-párt már Zsigmond trónrajutásával megkezdte működését ; napról-napra merészebb lett s utóbb már erőszakhoz is folyamodott. A rendek, kik a vallásfelekezetek békéjének megzavarásától féltek, az 1588 iki enyedi országgyűlésen kifakadtak a hatalmaskodó jezsuiták ellen; mivel a fejedelem pártolta őket, az országgyűlés megtagadta az adót s eredménytelenül oszlott el. Még indulatosabb volt a kitörés a medgyesi gyűlésen, a hol a fejedelem s az ország gondolkodásának ellentéte nyílt szakadássá vált. Zsigmond hűséggel ragaszkodott nevelőihez és nehezére esett volna neki azon szép remények valósulá- sáról lemondani, melyet hízelgő környezete, udvari személyzete szívébe plántált. Daczosan utasította vissza az ország rendéinek követségét, midőn a jezsuiták száműzését kérte tőle. Az országgyűlés új emlékirattal felelt, melyben felsorolta visszaéléseiket. Érdekes irat ez, mert világot vet arra, milyen fegyverekkel harczolt az ellenreformáczió s mily hasznavehető térítők voltak a jezsuiták. „E szerzet az ország tudta nélkül hozatott az országba s ellenére annak, hogy Izabella királyné korában a kath. vallás minden szerzeteivel, rendéivel együtt kitiltatott. — A jezsuiták épen nem tartották magukat illő határok közt. Tisztöket, a nevelés határát túllépve, vallásukat erőszakkal terjesztők, utczán, templomban, proczessiók által oly helyeken is, hol ez nekik meg volt tiltva. Váradon elfoglalták a reformáltak templomát s a keresztnek fegyveres kézzel körülhordozása által csaknem nyilvános mozgalomra adtak okot. Kozmáson rárohantak a papra, kikergették lakásából, könyveit összetépték. A Székelyföldet, Vásárhely és Karánsebes környékét bebarangolták, senkitől sem híva oda sem nevelés, sem vallásuk terjesztése végett. — Egy 1556 iki törvény szerint a nekik adományozott javak érvénytelenek és ők mégis nemcsak Monostort foglalták el, hanem Szentmihálykövét is a körűié fekvő falvakkal s a fiskusnak a váradi kerületbe eső javait. Sőt Törökországba s a havasföldi tartományokba
