Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi oktatás Svédországban
225 mészetes következménye, hogy a gyermek vagy nagyon hiányosan elkészített feladattal vagy teljesen a nélkül jön az iskolába. De ez még nem is a legrosszabb, ami e viszonyokból származik. Sokkal hátrányosabb, károsabb ennél az az erkölcsi romlás, az az elvadulás, elkorcso- sodás, mely manapság az ifjúság között oly ijesztő mérvben növekszik. De nem is lehet máskép. A serdülő gyermek számára az utcza az erkölcsi sülyedés fészke. Ezek hatásától a gyermeket megmenteni, neki kötelessége teljesítésére módot és alkalmat nyújtani az iskolás gyermekek menedékhelyének nemes feladata. Ennek szervezete a következő: Az iskolai tanítás befejezése után összegyűlnek a menedékhelybe felvett növendékek némi szünet után, mialatt a terem kiszellőzik, valamely osztályban. Ott tejből, kenyérből vagy gyümölcsből álló egyszerű ozsonnájuk elköltése után a felügyeletet gyakorló tanító jelenlétében elkészítik házi feladataikat. Majd ennek elvégeztével télen, és rossz időben nyáron is kézügyességgel foglalkoznak. Nyáron szép időben sétálni, fürödni mennek, vagy a tanító felügyelete mellett közös játékokat rendeznek. A megállapított órában azután kiki hazatér övéihez. Mint a tapasztalat mutatja, a kézügyesség tanítása kiváltképen az ily menedékhelyekben bizonyult valóságos áldásnak és tette sikeressé annak nevelő hatását számtalan esetben. Helyi viszonyainknál fogva az említett emberihez még egy spéci alis szempont is járul, mely hazánk e határszéli városában nemzetiségi tekintetben tagadhatatlanul nagy fontosságú. Köztudomású, hogy városunkban az utóbbi években oktatási nyelvül el van rendelve a magyar, a czélból, hogy ezt a tanuló, mire a népiskolai osztályokat bevégzi, teljesen elsajátítsa. Ámde mit használ a legodaadóbb fáradozás is, ha a növendék az iskolában naponként töltött 4—5 órán kivűl a nap többi részét ismét csak oly körben tölti, hol nemcsak, hogy a nyelvben szerzett ismeretet gyakorlatilag értékesíteni alkalma nem nyílik, de a német nyelv kizárólagos használata valósággal hátrányára van haladásának, így azután, mint mondani szokás, a mit az iskola épít azt a szülői ház lerontja. A kézügyességi oktatás itt ismét csak kiváló szolgálatot tenne a fentebb kimutatott elérhető eredményen kivül azáltal is, hogy a gyermek a nap hosszabb részét tölthetné az iskola nevelői hatása alatt és alkalma nyílnék arra, hogy az iskolában szerzett nyelvi ismereteit játszi módon gyakorlatilag alkalmazni megtanulhassa. Szóval, erkölcsi és hazafias czélokat igen könnyen lehetne a kézügyességi tanítás rendszeres alkalmazása mellett diadalra juttatni, mert azt senki sem tagadhatja, hogy a munka, vagy pedig a séták- és játékközben a magyar nyelvnek használatával sokkal több és maradandóbb siker biztosítható, mint órák hosszat tartó elméleti tanítások által. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy ily módon a tanító sokkal többet jöhet növendékeivel közvetlen érintkezésbe, mint 1
