Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi oktatás Svédországban
222 A népoktatásügy, a mire előadásomban szorítkozni kívánok, teljesen a város kezében van. A népiskolák két csoportra oszlanak: az elsőhöz tartozik a népiskolai I. II. osztály, 7—8 éves gyermekkel, a másodikhoz a IV—VII. évfolyam. Ilyen osztály van Gothenburgban az 1891, évi hivatalos értesítő szerint 284; ezenkívül van 23 felsőbb népiskola, 6 ismétlőiskola összesen 313 osztálylyal. E 412 osztályt 12.732, 7—14 éves növendék látogathatja, úgy, hogy átlag egy-egy osztályra 35—40 tanuló esik. Egy osztályban a tanulók számának maximuma 50, mig a magánintézetekben ritkán haladja meg a 20 at. Az osztályok számának megfele- lőleg községi tanító van Gothenburgban 313; ezeknek több, mint kétharmada tanítónő. Az I. és II. osztályban általában csak nők vannak alkalmazva, ezenkívül tanít még a felsőbb osztályokban is 59 tanítónő, 12 kézimunka- és 1 tornatanítónő. Kizárólag a kézügyesség tanítására alkalmaz a város 23 rendes tanítót, kik csak slöjdtanítással foglalkoznak. A tanítók e nagy számának magyarázata abban rejlik, hogy Gothenburgban a slöjd-tanulás a 4. iskolai évtől kezdve minden figyermekre nézve, valamint a női kézimunka tanulás a 2. iskolai évfolyamtól kezdve minden lánygyermekre nézve kötelező. Hogy a női kézimunka tanításánál sokkal kevesebb nő alkalmazása szükséges, annak magyarázata az, hogy ezt tanítva egy tanítónő egyszerre egész osztályt foglalkoztathat, mig a kézügyesség tanításánál a tanító az osztálynak csak felét taníthatja egyszerre eredménynyel. A tanulók mindenik csoportja hetenként háromszor 2—2 órai, tehát egy héten 6 órai rendszeres slöjdtanításban részesülnek részint fából, részint érczből dolgozva. A két munkanem között való választás a tanuló szabad tetszésére van bizva. Ezelőtt a cartonage-munkákat is kultivál- ták, az utóbbi években azonban ezt teljesen mellőzve, hosszú évek során szerzett tapasztalat alapján, mint legjobbnak, legczélszerübbnek bizonyult két munkanemnek, a fa- és ércz-slöjdnek művelését karolták fel. Az órák beosztásánál az elv, hogy azok az elméleti órákkal váltakozzanak, de ha lehet, a rendes napi órák számának keretén belül. Az 1891/92. tanévben ezen, a város által fentartott slöjdiskolákban 2660 fiú részesült kézügyességi oktatásban és pedig 604 kivételével mindnyájan a famunkákban. Hogy ezenkívül magánintézetekben hány gyermek nyert a kézügyességben oktatást, ezek számát nem sikerült megállapítanom. A svéd slöjdiskolák világos, szellős, nagy termek, gazdagon felszerelve munka- és taneszközökkel. Valóságos -gyönyör a viruló ifjúságot ilyen munkában látni. A munkához szükséges összes anyagot, még a női kézimunkákhoz is a város ingyen szolgáltatja. Ennek fejében a készített tárgyaknak
