Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 5. szám - Tárcza
i 49 indoka nem messze van. Kormos, az újonnan kinevezett albiró, igaz. hogy a Csepreghi családnál több vagyonra számíthatott volna, azonban újabb időben jött annak nyomára, hogy Gáti bácsinak nagyobb összeköttetései vannak épen azon körökben, melyeknek hangulata az ő előmenetelére nézve elhatározó lehet. Ügyesen számit vetélytársad. A vagyonnál, mely még különben nem is oly egészen biztos, sokkal becsesebb a családi összeköttetés. Azonban, ha így tehát ez a hideg számítás a házas életet üzletté alacso- nyitó önérdek, áldozatra viheti a legtisztább eszményiséget, a mi több : szülői beleegyezéssel, hol nyilatkozik akkor a Gondviselés igazságszeretete! Azután ott van ez a másik kellemetlen dolog. Mintha egy baj nem volna elég. Ki akarnak mozdítani állásodból, biztatnak, hogy fogadd el a laponyási megüresedett állást, mely a borzvölgyinél semmivel se előnyösebb sőt a mennyiben mostani körödből kiragadna, határozottan hátrányosabb reád nézve; korteskednek melletted akaratod ellen ott a választó hívek közt csak azért, hogy azután a vermesi segédtanító, Kondor Gusztáv, ki községed legvagyonosabb és a köznép előtt legtekintélyesebb polgára, Daczó László leányának házasságot Ígért, helyedbe jutva egyszersmind oltárhoz is juthasson. Mindenesetre kellemetlen összetalálkozása ez is az érdekeknek, midőn oly formán kell érezned magadat, mintha tiszttársad czéljainak, boldogságának útjában állanái. Ez az a helyzet, melyen az ember nagyon közel áll a természetvilághoz, hol az erősebb felfalja a gyengét, közel áll ahoz, hogy az emberszeretet, "testvériség parancsáról megfeledkezzék. Ez az emberszeretet azonban egyrészt nem követelheti, hogy felebarátja önkényt áldozatul vesse magát érdekei elé; másrészt saját letelünk fenntartása és biztosítása ép úgy kötelességünk a Teremtő iránt, mint az emberszeretet. Nem te akarod felfalni tiszttársadat, az támadja meg a te érdekeidet s ily esetben az ön megadás gyávaság volna. Hanem talán Kondor Gusztáv vádolhatná szinte a Gondviselést, a miért oly helyzetbe jutott, hogy úgy látszik nem érheti el czélját máskép — mert miként irod Laponyáson neki igen kevés reménye vau — mint a te testeden keresztül ? Mikor ily válságos pontján álasz életednek mielőtt a Gondviselés bölcseségét birálgatnád véges eszeddel, sohase feledd el, hogy a jövő el van elütünk rejtve s annak titkaiba behatolni emberi szemnek képesség nem adatott Még nem tudod, csakugyan be fog-e ál lan i az a veszedelem, melynek fellegei most láthatárodon feltornyosultak, az utolsó pillanatban minden jóra fordulhat, s a mily véletlenül keletkezett a zivatarteljes felhő, ép oly véletlenül eloszolhat, mielőtt pusztító mérgét kiönthette volna. Es ha csakugyan kitör a vész fejed felett, melyet megakadályozni nem áll hatalmadban, és elpusztítja szép reményeid zöldelő vetését; nem tudod még most, hogy az a pusztulás jővénd-ő életednek csakugyan kárára válik-e. Nem tudod, hogy az a kör, azon eszmények, azon érzelmek, melyekhez most egész életed jövőjét fűzöd, valóban boldogságot hoznának-e egész életedre és ha végig pillanthatnád azon lépésed összes következményeit, melynek most a véletlen szerencsétlenség.útjába vág, nem tudod, nem adnál-e ezer hálát a Gondviselésnek, mely e lépéstől kegyetlenül visszatartott. Nem tudod, hogy leégett házad tiszkei között nem találsz-e oly kincseket, melyek által a vész által szétszaggatott viszonyaid közt nem is képzelt boldogságra juthatsz.
