Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 5. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi tanítás Svédországban
139 való megfigyelése alapján; c) saját józan eszünk, logikus gondolkozásunk alapján, mert egyik ismeret támogatja a másikat: d) az elsajátított ismeretek felett való örömünk ösztönzése alapján, mire azután a többi magától következik. Óhajtandó volna, hogy különösen fiatalabb kartársaim sorából az itt vázolt szép és nemes foglalkozásnak minél több követője találkozzék. Azért is soraimat azon merész, de őszinte kívánsággal zárom, hogy „karoljuk fel a terményrajzi tanítást s legyen minden tanító természetbúvár.“ Márton József. A kézügyesség tanítása Svédországban.*) Midőn 1877-ben először felkerestem az északi országokat, hogy tudomást szerezzek magamnak azon irányról, melyet ott követnek arra nézve, hogy a kézimunkát meghonosítsák a népiskolákban, akkor Dánországban az ilynemű törekvéseket „házi szorgalomnak“ hivták. Ott ugyanis csak azon voltak, hogy a falusi népnek adjanak olynemii foglalkozást, melylyel télen át sok szabad idejét hasznosan eltölthesse: tehát a házi szorgalmat akarták előmozdítani. A mi hazánkban is voltak már ily törekvések, csakhogy a fönt említett gyakorlatokat egybefoglalták a nálunk már előbb is divatozó hason czélú foglalkozásokkal és minden ilynemű munkát e névvel: „háziipar“ ruháztak fel. Azonban nálunk e foglalkoztatásoknak első sorban nemzetgazdasági fontosságot tulajdonítottak, paedagogiai és ethikai czéljukra pedig kevésbbé fektettek súlyt. Azt hitték, ha létesítenek házi ipari iskolákat és igy alkalmat nyújtanak az ifjaknak télen át munkára és kenyérkeresetre, majd egész tömegek fogják látogatni ezen intézeteteket. Eleinte csakugyan sokan is használták fel az alkalmat, hanem rövid idő múlva ismét hátat fordítottak ezen iskoláknak, és pedig azért, mert azt hitték, hogy nehány havi gyakorlat elég arra, hogy elsajátítsák azt az ügyességet, melynek segítségével könnyű keresethez juthatnak, holott ehhez nagyobb mérvű ügyesség kell, melyet csak az ifjúkorban több évi szorgalmas gyakorlat útján lehet megszerezni. Nem számítottak továbbá arra hogy még a legegyszerűbb tárgy is, melyet házi-ipari iskolákban készítünk, kell hogy finom ízléssel legyen elkészítve, mert ellenkező esetben a külföldi czikkekkel nem állja ki a versenyt. Nemcsak itt Sopronban, hanem az ország minden részében keletkeztek ily háziipar-iskolák, de ezek révén csak arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezen az úton nem lehet czélt érni. E tapasztalás egészen megmásította nálunk az illető szakkörök nézeteit; ma már mindenki tudja, hogy ez ügyben a második lépést az első előtt tettük; mert azzal még nem érünk el semmit, ha a házi-iparnak egyik vagy másik ágát tanítjuk, ha nem keltjük fel előbb a népben a kedvet a háziipari czikkek és egyszersmind e foglalkozás iránt és ha nem sajátíttatunk el az ifjúsággal bizonyos fokú kézügyességet. Ez okból szándékozik a helybeli háziipar-egylet hasonnevű iskoláját kéz- ügyesitő iskolává átalakítani, hogy könnyebben elérhető czélt tűzzön ki az inté- *) *) Szerző jelentése tanulmány-átjárói, melyet mint előadást, 1891. október 11-én Sopronban, a kaszinó kistermében tartott.
