Evangélikus Népiskola, 1892

1892 / 5. szám - Winler Sándor: Comenius

134

Comenius.*)

Ma épen háromszáz éve, hogy született Comenius, ki mint ember és paedagogus egyaránt megérdemli, hogy a szó legnemesebb értelmében kozmopolitának neveztessék.

Comenius, mint a cseh testvérek felekezetének tagja, azon férfiú volt, kiről Balbin a tudós jezsuita azt mondá: »Rendkívül sokat irt és adott ki, de semmit sem a kath. hit ellen; azért ha iratait olvasom, úgy tetszik nekem, mintha azokat úgy szerkesztette volna, hogy egyik vallásnak sem adott elsőséget a másik fölött, egyiket sem kárhoztatta a másik miatt.1

Comenius valódi neve Komenszky. Atyja K. Márton nevét Komna (Komne) nevű helység után nyerte, midőn innen a nem messze fekvő Ungarisch-Brod nevű városba költözött. És ez a város, hol atyja 1602-ben meghalt, volt Comenius Ámos János szülőhelye, nem pedig Komna, mint azt sokáig tévesen hitték. Érdekes, hogy Ung.-Brodot I. Endre magyar király 1049-ben alapította s fallal és árokkal vetette körül. De figyelemre méltó azon körülmény, hogy C. némelykor Huno-Brodensis nevet is szokott fölvenni. A 18-dik században fölmerült nézetet pedig, mely szerint C Nivnic nevű városkában született volna, még eddig bebizonyítani nem sikerült.

C. már tíz éves korában jutott árvaságra, s nevelése oly gondnokokra lett bízva, kik gyámfiokkal édes keveset törődtek. így csak 16 éves korában került a latin iskolába s valószínű, hogy már egy megkezdett gyakorlati pályát odahagyott, csakhogy szive vágyát kielégíthesse. Midőn pedig Herbornban és Heidelbergben tanulmányait elvégezte s nagyobb utazást is tett volna, a preraui iskolának lön rektora, melyet annyira javított, hogy az keze alatt úgyszólván reálgimnáziummá fejlődött, mi az akkori időhöz képest bizony nevezetes tanügyi jelenség volt. 1616—1618-ig lelkészi hivatásának élt, a midőn öt a fulneki cseh testvérek egyházuk és iskolájuk vezetésével megtisztelték. Itt C. három évet töltött; de 80 évre terjedő életében ezek voltak első és utolsó boldog napjai. Itt tanügyi tapasztalatait összegyűjtötte és az ifjúság számára könyveket kezdett tervezni; ezek mellett gyermekeit gondosan nevelte, gazdaságát okszerűen kezelte, nemkülönben méhéiben is kedvet találva, ezekhez, gyűjtő és teremtő erejénél fogva, igen hasonlított. Midőn a spanyolok 1621-ben Fulneket elfoglalták, C. nemcsak vagyonát, hanem könyvtárát és irományait is elvesztette ; de ezen szerencsétlenségében Zierotin Károly előkelő földesúrnál talált menedéket. Innen fájdalomtól földúlt elmével Brandeisbe volt kénytelen menekülni, hol ezen érzelmei hatása alatt megírta »Világ labyrinthusa* czímfi müvét, mely 1805-ben Pozsonyban is megjelent és a mely a cseh irodalomnak egyik díszét képezi.

Brandeis közelében emelkedik 1865. óta szép emlékszobra, mely a nem messze elhaladó gőzösről látható. 1627-ben kénytelen volt hazáját odahagyni s több hívével Csehország és Szilézia határán könyhullatások közt földre borúit, Istent arra kérve, áldja meg hazájokat.

*) Fölolvastatott a pozsonymegyei tanítótestület csallőköz-somorjai fiókja tavaszi gyűlésén, Comenius születésének háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyén, 1892. márcz. 28.