Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Vegyesek
127 Vegyesek. — Márczius 15-ikének megünneplése. A soproni evang. tanítóképző-intézeti ifjúság „Pálfy-köre“ nemzeti ünnepünket, márczius 15-ikét, a nagy nap emlékének szentelt dl szülésben, Szabó Károly kir. tan. tanfelügyelő s az egész tanári kar jelenlétében ünnepelte meg. Az ünnepi tárgysorozat felolvasásból, alkalmi szavalatokból, ének- s zene-előadásokból állt. — Comenius-ünnep. A nagy paedagogus születésének 3 százados évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek úgyszólván országos jelleget öltöttek. Ünnepet rendezett a soproni evang. tanítóképző-intézet, a múlt számban közölt programmal, nagy közönség jelenlétében, továbbá felső-lövői ev. tanintézetek, a pápai és sárospataki ref, főiskolák, a brassómegyei tanítótestület, a budai paedagogium, a „Népnevelők Budapesti Egyesülete“ stb., sőt a magyar tudományos Akadémia is megnyitó dísztermét a főváros tanférfiainak s az érdeklődő nagy közönségnek, bogy a nagy emberbarátnak, a nemzeti műveltség úttörőjének emlékét megünnepeljék. Eötvös Lóránd báró, az akadémia elnöke mondott emelkedett szellemű beszédet, kiemelve, hogy Comenius volt az a férfiú, a ki az anyanyelv művelését az iskola első feladatává tette s így a magyarnak is megalapítani segítette magyar iskoláját; ünnepe tehát ránk nézve nemzeti ünnep. Kimagasló pontja volt az ünnepnek még Komócsy József „Comenius-ódája“, melyet maga szavalt el. A zajos testszéssel fogadott költemény egyik versszakát ide igtatjuk: Egy sötét századnak volt ő fénybolygója, Üldözve, kilökve saját tengelyéből; De szelleme fényét mindenütt megóvja, Bár nem retten vissza semmi sötétségtől. „Tudás a szabadság szent világossága!11 Ezt hirdette szóval, szemléltette képben, Es rávilágított a népek útjára — A tudatlanságnak sötét éjjelében! — Az Evang. Népiskola „Nyílt kérdéseinek“ kérdéséhez. Midőn az Ev. Népiskola a nyílt kérdések és feleletek rovatát megnyitotta, csak népoktatásügyünknek kívánt azzal is szolgálatot tenni. S hogy ez úton a gyakorlati életnek sok vitás kérdését lehet megbeszélés tárgyává tenni s tisztázni, bizonyítja az a nagy érdeklődés, melylyel lapunk olvasóközönsége ez ügyet felkarolta. Azonban kifejezést adtunk már a múlt szám szerk üzenetében abbeli álláspontunknak is, hogy — bár e rovatot állandósítani óhajtjuk — az idevágó czikkek közlését csak addig folytatjuk, mig az minden személyeskedéstől ment. Az eddigi kérdések, ha netán specziális esetre vonatkoztak is, (a mint az utólagosan kitűnt), oly általánosan voltak feltéve, hogy abból személyeskedést még az sem olvashatott ki, a ki általa találva érezte magát, mert a nyílt kérdések nem bántani, hanem valamely vitás kérdést tisztázni akartak. Keletkezett is a kérdések körül érdekes eszmecsere, sine ira et studio. És ime, az „Evang. Egyház és Iskola“ f. é. 13. számában Takáts Sándor úr, a kérdéses kortesdalok gyártója, — mellőzve lapunkat, a hol a kérdés fel volt vetve, — siet magát excusálni s bennünket vádolni. Beismeri, hogy kortesdalokat gyártott s hogy „az nem volt helyes cselekedet és nem felelt
