Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Adorján Ferencz: Az iskolai mulasztások korlátozása körüli teendőink
log azt szabad neki eszében tartani, hány kereszt vagy métermázsa gabonája termett, hány tarka tehene, ökre vagy lova van, hanem a néptanítónak szellemi táplálékra is szüksége van, hogy lelkét s eszét táplálhassa. Mivel könnyebb pedig szellemünket táplálni, mint a természettudományokkal ? Ha a néptanító bármely más tudományágban való tökéletesebbítését tűzné maga elé, nem de első sorban is sok sok könyvet kellene összevásárolnia, hogy tudományszomját kielégíthesse, s ezen tudományszomj kielégítése lehető-e, ha szerény vagy épen szűk anyagi viszonyok között él. Nem, hacsak a maga és családja anyagi megélhetését uem koczkáztatja. Nem így áll azonban a dolog azzal, ki a természettel és annak tárgyaival akar foglalkozni. Igaz ugyan, mint említettem, annak is kell áldozni, de csak keveset s nem áldozunk-e sokszor anyagi élvezetekre is, bármely szűk anyagi viszonyok között is, a mely élvezetek pedig mulandók, s szellemi tehetségünkre, egészségünkre még kártékony hatasúak is ? Áldozzuk fel a termények kutatásához elkeriilhetleniil szükséges anyagok, könyv stb. beszerzésére pl. egy tánczmulatságon elkölteni szándékolt összeget, s akkor az igaz, hogy egy éjjel nem fogunk mulatni, élvezni, nem mulatjuk magunkat testileg, de az anyagi áldozatokba kerülő mulatsággal teljes éj helyett szerezhetünk magunknak szellemi mulatsággal teljes hónapokat, sőt éveket. Mert nincs, nem lehet kellemesebb valami, mint az, ha a szép természetben járunk, kutatjuk az erdőket, ligeteket; élvezhetjük a jó egészséges levegőt, (a mire úgyis nagy szükségünk van), mintegy elleshetjük a természet titkait, szemtanúi lehetünk egyes állatok, rovarok oly természeti tulajdonságainak, szokásainak, a melyeket különben sohasem volna alkalmunk természetben láthatni. Vizsgálhatjuk szokásaikat, családi és társas életüket stb. Mindezek oly élvezetek, a melyek, ha anyagi haszonnal nem is járnak, de annál több szellemi élvezetet nyújtanak. Avagy a természet nagy országát kutató egyén, az erdő közepette egyedül van-e ? Oh nem, annak mindig vannak társalkodói, mindig van környezetében valami, a mi szellemét folyton működésben tartja. Itt egy virág, amott egy bogárka köti le figyelmét, s úgy elbeszélget, úgy eltársaloghat velük és közöttük, hogy nem jut ideje arra gondolni, hogy egyedül van. Avagy az erdő csendje, az Isten különféle teremtményeivel, nem kelti-e fel bennünk a vallásos érzetet, nem önkényteleniil is, felfohászkodunk-e ahhoz, aki mindezt a gyönyörű természetetet alkotta, s oly szép rendben fentartja, az egek Urához ? (Folyt, köv.) Márton József. Az iskolai mulasztások korlátozása körüli teendőink. Sokszor halljuk azt a panaszt, hogy iskoláink nem mutatnak fel olyan eredményt, a mely bennünket kielégíthetne. Igaz ugyan, hogy iskoláink nem állanak hátrább a többi felekezetek iskoláinál, de tekintve azt, hogy egyházunk mindenkor az iskolák által terjesztett felvilágosodás és tudományosságtól is várta felvirágzását; tekintve továbbá, hogy egyházunk az iskolára, mint az egyház veteményes kertjére a fentebb emlitett oknál fogva mindenkor a legnagyobb súlyt fektette; az iskolák által felmutatott eredménynyel megelégedve nem lehetünk
