Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - Vegyesek
az eV. tanítóegyesületek nem fogják elmulasztani, hogy lapunkat felkeressék s annak készséggel felajánlott hasábjain működésüket olvasóinkkal is megismertessék. Ezúttal újólag felhívjuk lapunk összes olvasóit, a kik bizonyára nagyrészt tagjai valamely ev. tan.-egyl.-nek, hogy az egyesületi életben felmerült tanügyi kérdésekről s azok megvitatásáról szóló közleményeikkel bennünket felkeresni szíveskedjenek. Alkalomszerűnek tartjuk egyúttal folyóiratunk ama jóakarójának, általában elismerő, de eljárásunkat egy dologban kifogásoló czikkére, (mely az „Evang. Egyház és Iskola“ hasábjain látott napvilágot), röviden válaszolni. Mindenek előtt köszönet az elismerésért! Ami azt illeti, hogy folyóiratunk miért nem inkább mint „Tanítóegyesületi Értesítő“ indúlt meg, következő megjegyzéseink vannak. Ha lapunk, mint tau.-egyl. értesítő, kizárólag csak egyesületi dolgokkal foglalkoznék, nagyon is egyoldalúvá lehetne. A lap anyagi fennállhatását sem látnók ez esetben oly biztosnak, mint a nagyon t. czikkiró úr hiszi. Ha tanítóegyesületek hozzájárúlnának is némi összeggel a lap fenntartásához, az így begyűlt összegből még koránsem volna minden kiadás fedezhető. Egyes tanítók pedig még kevesebben fizetnének elő, mint most, ha az egyesületnek úgy is járna a lap. Különben az is kérdéses, vájjon az egyes tanító-egyesületek hozzájárúlnának, vagy járúlhatnának-e a fenntartáshoz ! Szóval, mi azon véleményen vagyunk: maradjon csak a mi közlönyünk egyelőre „havi folyóirat“. Feladatát, úgy hiszszük, mostani alakjában is teljesítheti; azon leszünk, hogy teljesítse is. Hogy az egyesületi élet fejlesztésére már eddig is figyelemmel voltunk, arról meggyőződhettek szíves olvasóink; hiszen a 2. számban három, jelen számban is egy czikket közöltünk, melyek valamely tanítóegyesület munkásságának eredményei. Halálozások. A fájdalom s részvét legőszintebb érzelmeivel igtatjuk ide azon gyászjelentés szomorú tartalmát, mely egy előkelő ős nemesi, igaz prot. család férfi-sarjának kihaltát adja tudtunkra. Alig temettük el a legnemesebb apát, kerületünk feledhetetlen felügyelőjét, máris sírba szállni látjuk a legszebb reményekkel kecsegtető egyetlen fiút. A halotti jelentés így hangzik: „Özvegy alsókáldí Káldy Gyuláné, született Peregi Luiza maga, úgy gyermekei: Ida, férjezett Maróthy Lászlóné és Czeczilia, valamint veje: Maróthy László és az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatja forrón szeretett egyetlen fiának, alsókáldi Káldy József 11. éves joghallgatónak f. évi febr. hó 5-én délután 2 órakor, élte 20 ik évében, szívbajban történt gyászos elhimytát“. Áldás és béke legyen a korán elhunyt ifjú porain, az Úrnak áldó kegyelme a mélyen sújtott nemes családdal! Sipos János volt csékuti tanító életének 40., tanítóskodásának 12. évében jan. 26-án Ajkán jobblétre szenderült. Elhunyta alkalmából meleg hangú nekrológot kaptunk, melyet más helyen közlünk. — Krug József harkai tanító febr. 25-én 46. évében elhunyt. Özvegyet s három árvát hagyott maga után. — B é k e y I m r e miniszteri osztálytanácsos, budapesti kir. tanfelügyelő febr. 23-án élete 57. évében hosszas szenvedés után elhalt. Legyen áldott az ő emlékezetök! Trefori-emlékszobor. A budapesti kir. egyetem tanári kara mozgalmat indított meg egy, a muzeum-körúti egyetemi telep kertjében felállítandó Trefort- emlékszobor iránt.
