Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - Tárcza
87 Az iskola-építés legújabb módja. R. községben az iskolaépület 3 termében 300 gyermek volt összezsúfolva. A tanfelügyelő elrendelte, hogy még egy tantermet építsenek. Nemsokára az r . ... iák jelentették, hogy készen van az új tanterem. A tanfelügyelő megnyugodott a jelentésben. Egyszer körútja alkalmával R.-ra is eljutván, látni kívánta az új iskolát. Az r .... iák meg is mutatták az új tantermet, mit úgy építettek, hogy a meglevők egyikét középen egy fallal ketté választották. A tanfelügyelő természetesen nem volt megelégedve az új építkezési móddal, s illetékes helyen jelentést tett a furfangos r . . . . iák ellen. Gyermek-észjárás. Egy kis gyermek-dalt tanított be a tanító „a kis tanulóróla kezdő iskolásokkal. A szöveg-magyarázatnál úgy tüntette föl az egészet, mintha azt egy kis tanuló mondaná magáról. Azután kérdi: — Ki is mondja hát ezt a kis verset, te Gyuri? — A ki tudja! — volt a hirtelen s váratlan felelet. Nekrológ. Sipos János. (Szül. 1849., meghalt 1889.) Ez év január 27-én kisértük az örök nyugalom helyére azon férfiút, ki egész életében nem ismert nyugalmat, ki rövid, de tettekben gazdag életét teljesen mások boldogítására szentelé. Olyan volt az ő élete, mint a gyertya, mely, mig világot nyújt másoknak, addig önnön-magát emészti fel. Sipos János, csékuti tanító volt ez! Született Pór-Ládonyban, Sopronmegyében 1849-ben, Ifjúságában földmíves volt, de nagyon szerette már akkor is a könyveket. Ezen szeretet ősztönzé őt arra, hogy mint nos ember folyamodjék a dunántúli ev. egyházkerület főpásztorához a soproni ev. tan. képző-intézetbe való felvetetése érdekében. A szabályszerű felvételi vizsga letétele után fel is vetetett. Az intézetben. — mint érett emberhez illik is — komolyan hozzá látott a tanuláshoz, és midőn a képesítő vizsgát létévé, egyike volt a legjobban készült tanítójelölteknek. 1877-ben Galsára hivatott meg, hol 2 évet töltött; 1879—1885-ig a teési ev. gyülekezetben működött. Ez időtől 1888 február elejéig Csékuton teljesítő tanítótisztét. Ekkor vérhányással súlyosbított tüdőbaj lepte meg, de erős testszervezete kiállá a rohamot. Tán fel is gyógyúl, ha pünkösd ünnepén nem szónokol. Ez a túlbuzgóság annyira megtöré egészségét, hogy szeptember hónapban kénytelen volt hivataláról lemondani. Ekkor Ajkára vonúlt. A nyugalomban a javulásnak némi jelei mutatkoztak rajta, de ez csak látszat volt. Január 22-én hirtelen rosszúl lett, s baját szélütés, azután pedig agyhártya-gyúladás is neveié, mig végre négy napi, némasággal sújtott, kínos betegség után kiszenvedett. 0 most már nyugszik csendesen, rnegszabadúlt az élet bajaitól, de családját itt hagyta szegénységben és nyomorúságban! A boldogéit derék s szorgalmas tanító volt. Iskolája körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Szabad idejét buzgó tanulással és irodalmi működéssel tölté.
