Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - Tárcza
80 el ne rontsuk a közös örömöt! Gyakorolja-e ezt mostanában valamely tanító ? Én nem tapasztaltam. Pedig sok iskolát ismerek! Nem tudnók-e, mily hatásos paedagogiai eszköz az ilyen jutalmúl elmondott elbeszélés! Sokkal többet ér egy csomó mogyoró-pálczánál. Én -tudom magamról'! Természetesen, nem valami vasorrú bábaféle mesék, hanem bölcsen válogatott, tanulságos, szívképző elbeszélések a gyermekvilágból, különösen a hazai gyermek életből és történetből válogatottakAjánlhatok is erre nézve egy követendő példaadót. * ,.A szív“. Egy iskolai év története. Egy tanuló naplójegyzetei után irta Ed- mondo de Amicis. Olaszból fordította dr. Radó Antal.*) Azt mondják, hatvan kiadást ért ez a könyv egy év alatt! Nem csodálom! Csupa fény, ragyogás, jóság, szeretet. Az iskolázás ideálja van benne leírva. Nem találok méltó szavakat ezen könyv ajánlására. Maholnap az öreg emberek közé számíttatom de nem tudnám fenhangon felolvasni — a megindulástól. Fiam, ki máskor el szokott szaladni, ha mesélni akartak neki, ezt nyitott szemmel — szájjal hallgatta, mikor anyja felolvasta. Szerezze meg minden tanító, és olvasssa el, olvassa fel az iskolában; necsak a havanként előforduló „tanító elbeszéléseit11, hanem az egész könyvet szakaszonként, jutalom képen. Szív- és jellemképzésre nem ismererek alkalmasabbat. Hejh! ha mi ilyen magyar könyvet tudnánk összeszerkeszteni! Nem magyarul Írottat, hanem a magyar gyermekvilágból és iskolai életből mentettet! De hát miért ne tudnánk ? Csak akarni és elkezdeni kell! Ha a tanító-gyűlések minden tagjuknak feladatává tennék, hogy jegyezzék fel, a mit év folytán gyermekeik közt tapasztalnak; a szeretet, jellem, lelki erő nyilatkozatait; meg a gonoszság példáit is, valamint azt is, hogy miként igyekeztek, s minő sikerrel egyik-másik rossz gyereket megjavítani; hogy jegyezzék fel, amit olvasnak és hallanak ide vonatkozót; hisz nekünk is vannak gyermek-hőseink (mint pl. az, a ki az ellenség ágyújára ráfeküdt, hogy el ne süthessék; vagy a melyiknek, mig az ágyút töltötte, elvitte az ellenség golyója mind a két kezét s. t. b.); aztán ezeket a jegyzeteket összegyűjtve, beküldenék, nem hiszem, hogy a szerkesztő urak helyet ne adnának nekik**) így gyűlne össze az anyag, melynek rendezésére aztán majd csak akadna valaki, arra hívatott. Bizony mondom, — jó munkát végeznénk. T. A. Apróságok. Jól megfelelt. Vizsgálat alkalmával kérdi a tanfelügyelő az egyik iskolás fiútól: „Mióta járnak a gyermekek rendesen iskolába?“ (Feleletül azt várta, hogy az 1868-ki törvények óta). A kis fiú azonban sokkal közelebb fekvő okát tudta annak s nagy készséggel így felelt: „Mióta Nagy István a szolgabíró!“ *) Kiadja a „Hasznos mulattató" és „Lányok lapja“ szerkesztője Budapesten. **) A legszívesebben ! Szerk.
