Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Tárcza
56 tizeddel ezelőtt is a képtelenségek közé számítottunk volna. És miként rendesen minden korban, midőn a tudományosság óriási elŐkaladást tesz, úgy ma is az ember gyönyörtelten, dölyfös önelégültséggel szemléli saját magát, s tetszik magának abban a gondolatban, miszerint esze előtt nincs lehetetlenség — még egy lépéssel tovább — nincs végetlenség! A természet törvényei, azt hiszszük már kitárt könyv előttünk s azok szerint működő erők rabszolgáink. Uralkodunk a természet felett — tehát uralkodunk a mindenhatóság felett, s az Ő törvényei helyett, melyek eddig az ember érzelmeit s cselekedeteit szabályozván, boldogságra vezettek, alkotunk magunknak saját bölcs belátásunk szerint erkölcsi törvényeket. Ez egyik alapjellem vonás a korunknak: a véges emberi ész imádása. És ennek szükségképeni következménye először az, hogy az ember az egyedül biztos útmutatót, mely felül áll minden gyarlóságon, avallásos hitet, eltévesztve szem elől, mint a kormányvesztett hajó tévelyeg egyik szélsőségből a másikba Egy részt gőgös hitetlenséget hánytorgatva, féktelen kezekkel tördeli szét az ember mindazon szabályok korlátjait, melyek a gyarló emberi léleknek szükségképeni s jótékony szabályzói; perbe száll mindennemű tekintéllyel s lerombol minden eszményt. Család, haza, egyház, barátság emberiség üres szavak előtte; az édes é n kényelme, gyönyöréivé az egyedüli vezérlő indítók minden tettekben. Ez az irány szüli a sivár kebleket s kétségbeesés örvényébe ragad, melynek példáival telve vannak a hírlapok. A másik rész elveszítve az igaz hitet, de érezvén azt, hogy a véges ember a végetlenséggel való érintkezés nélkül meg nem élhet, hamis próféták karjai közé veti magát s a babona, merev orthodoxia és clericalismus sötétségei között keresi az elvesztett vezérsugárt. A mily mértékben terjed a hitetlenség, oly mértékben nyer tért a Spiritismus, az ultramontanismus és más hasonló, a középkorra emlékeztető irányok. A pápa világi hatalmának visszaállítása ezen iránynak nyilatkozata. „Wo kühler Verstand herrschen will, da wird bald der Pater Kapuziner herrschen“, mondja egy kitűnő svájczi theologus. A vallástalanságnak következménye másodszor az, hogy az ember lelkének egyensúlya, nyugalma, melyet csak az életteljes hit Őrizhet meg, helyéből kizökkenvén, elvesztette az ember azt a méltóságot, önérzetet s jellemszilárdságot, mely Őt a teremtés királyává keni fel. Most az igazság az, a mi szabadokká tesz bennünket, a hamisság szolgaiságba alacsonyít le. Innen van, hogy a ki fennhéjázó arczczal szereti fitogtatni vallástalanságát, rendesen hunyászkodó alázatossággal görbíti meg hátát a vultus instantis tyranni előtt. Servilis alacsonyság észlelhető nemcsak egyesekben, hanem a hatóságban is, sőt még a hatalmak tettei, szavai gondolkodásmódja is bizonyos bátortalanságot, mintegy a nyugtalan lelkiismeret félelmét árulja el. A servilismus idézi elő aztán az önkényt, zsarnokságot, melynek nyilatkozatai napjainkban szinte nem ritkák. A vallástalanság s ennek testszerinti gyermekein kivül még egy másik nevezetes mozgató erő rejlik s még most jó részt csak lappangva működik korunk szellemi irányai között. A kenyérkereset és foglalkozásmód korlátlansága következtében elszaporodott a nép legalsó osztálya; mig másrészt a vagyon mindig kevesebbek kezeibe halmozódik össze. Minél vagyonosabb valaki, annál több esz
