Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Hajas Kálmán: Hogyan kedveltessük meg a néppel az olvasást?
Első pillanatra azt vélnők, hogy egyenlő jövedelmet nyernek birtokaik után. Épen nem, sőt a jövedelem fokozásában mutatkozik a nagy különbség a csupán gyakorlati- és azon gazda között, ki a gyakorlati gazdálkodást elméleti tanulmányaival támogatja. Míg az első megmarad az atyáitól öröklött eljárási mód mellett, addig az utóbbi folytonos befektetések, újabb vívmányok és fogások alkalmazása által teszi gyümölcsözőbbé gazdászatát. Olvasás által tanulja meg az ember: mi hasznos és káros reá nézve. A művelt, az olvasott ember sokkal több kímélettel lesz azon állatok iránt, melyek neki oly sokat használnak. Nem terheli meg felettébb igavonó jószágát. Tudatára ébred azon gondolatnak, hogy neki, mint a természet urának, nem vad kegyetlenséggel, hanem szelídséggel s emberileg kell bánni az alárendelt teremtményekkel. Köteteket lehetne Írni az olvasás fontosságáról, mindazonáltal vannak elegen, kik az olvasást egyszerűen haszontalan idővesztegetésnek nevezik. De vezessük el csak azon jámbor atyánkfiáit a csapszékek romlott levegőjű hajlékaiba, s ott kérdezzük meg tőlök, ha nem volna-e jobb azoknak olvasással tölteni idejüket, kik itt a bűnök tanyáján semmit nem téve, nemcsak a drága időt vesztegetik, hanem lassan-lassan vagyonuknak és egészségüknek is nyakára hágnak. A hosszú téli esték úgyis semmit tevésben mennek el, ámbár a munkás kéznek mindig akadna tennivalója. Ilyenkor hogyan tölthetné a fiatalság nagyobb lelki haszonnal az időt, mint ha épületes olvasmányok által lelkét műveli s a jó erkölcsökben gazdagítja. Csak a kezdete nehéz mindennek, s így főképen az olvasásnak is, de a ki egyszer ezt megkedvelte, azt bizonynyal nem látjuk többé beülni a korcsmákba, s nem tapasztaljuk Őt a czégeres bűnökkel megbélyegzettek soraiban. Csakhogy főképen kezdő olvasóknál nagyon is óvatosaknak kell lenni az olvasmányok megválasztásánál; mert az első benyomások elhatározók szoktak lenni egész kedélyökre. Kerülni ’’kell a ponyvairodalom minden termékeit, mert nem egyszer történt már, hogy az, ki a különféle rablóhistóriákat olvasta Rózsa Sándorról, Patkóról stb., később maga is fölcsapott betyárnak, hogy a lerajzolt dicső mesterek példáit ő is keresztülvigye. Válaszszuk meg jól az olvasmányokat! Irodalmunk, hál’ Istennek, most már nem egy jeles művel dicsekedhetik, s napról napra újabb termékekkel gazdagodik. A jó olvasmányok valóságos mesterekké válnak, s némán bár, de elég érthetően serkentik lelkünket a szépre, jóra és nemesre. A ki megszereti az olvasást, az folytonosan fürkész, észlelődik; mindig többet és többet kíván gyűjteni, mint a méh, hogy necsak magának legyen, de másnak is juttathasson tudományának tárházából. Az emberben megvan a képesség mindenre, csak ki kell fejleszteni. Az egyszerű tudatlan emberből önszorgalom által tudós lehet. Franklin Benjamin, ki homályban és szegénységben született, csupán egy évig járt iskolába. Tiz éves korától kezdve atyjának segített a gyertyamartás körül: de mindig kérte atyját, hogy hadd mehessen iskolába. Ezen kívánságát atyja szegénysége miatt nem tejesítheté ugyan, de midőn utóbb könyvnyomtató lett s könyvekhez jutott, folytonos olvasgatás és önművelődés által világhírű tudóssá, a villámhárító feltalálójává, majd jeles államférfiúvá s a becsületességnek példányképévé Ion. Hasonlókép
