Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Papp József: Pálfy József élete és munkássága
3d Az intézet ily belső fejlesztése mellett Pálfy folytonosan azon munkálkodott, hogy az önálló tanítóképző intézet felállításához szükséges pénzalapot s egyéb eszközöket előteremtse. Az az erős hit, az a fáradhatatlan ügybúzgóság, az a tántoríthatatlan bátorság, mely Pálfy nemes lelkületét jellemzi, — ez a három nemtő vezette őt a hazában és a hazán kívül az emberek szeretetéhez, mely a kitűzött nemes czéi által lelkesíttetvén, örömmel hozta meg áldozatait a népnevelés oltárára. E hit s e buzgóság állíta melléje oly férfiakat, mint Király József Pál, akkori lyceumi igazgató, és Kolbenheyer Mór, soproni evang. lelkész, kik az épület felállításához szükséges költségek, tanszerek s gyűjtemények megszerzésének nagy munkájában barátilag segítő kezet nyújtottak neki. A gyűjtés fárasztó munkáját, több ügybarát segédkezése mellett, legelőször is itthon, főkép Sopronban s a dunántúli egyházak körében kezdte meg. Az 1854/5-ik évi értesítőben már 2500 frtot meghaladó pénzösszegről s különféle megajánlott épületanyagról számol be. Sőt ajándék utján összegyűlt már egy kis könyvtár, néhány zongora s hegedű. Ez évben már tágas telket is vásárolt Pálfy az emelendő épület számára a város szélén, 1000 pengő írtért. A következő évben a megvásárolt telken az intézeti kertet teljesen berendezte; az ő gondos kezeinek műve a napjainkban is viruló gyümölcsöskert és faiskola. Míg Pálfy főképen itthon igyekezett mindegyre többeket megnyerni a szent ügynek, addig fentebb említett két kebelbarátja kezébe vette a vándorbotot, s 1856-ban mindketten bejárták Németországot, Svájczot, Franczia- s Angolországot s kegyes adományokat gyűjtöttek a felállítandó intézet számára. Fáradozásukat oly szép siker követte, hogy bátran elmondhatjuk, miszerint az intézet alaptőkéje csakis a külföldi nemeslelkű adakozók nagylelkűségéből nevekedett annyira, hogy 1857-ben már az építéshez lehetett kezdeni. Nevezett év jul. 27 én ment végbe nagy ünnepséggel az épület alapkövénnk letétele. Pálfy tartotta az ünnepi beszédet, melyben ecsetelvén a népnevelés fontosságát, s annak pangását hazánkban, elmondja mily nehézségekkel lehetett e nagyfontosságú intézet felállításához szükséges pénzalapot megteremteni. Elhárít egyúttal magáról minden hiú kérkedni akarást, mondván: »Bennünket e vállalatnál nem hiú dicsőség viszketege, hanem a szükség kiáltó szava, az Isten dicsőségének terjesztése ösztönzött». Azután köszönetét mond mindazoknak, kik áldozataikkal hozzájárúltak a kitűzött czél létesítéséhez. Különösen kiemeli a külföldi hitrokonokat, kik a nemes czél felől értesülve, annak kivitelét egész lelkesedéssé! igyekeztek előmozdítani. A következő évben az épület elkészült, úgy hogy az intézet ünnepélyes felavatása és megnyitása 1858, okt. 3-án megtörténhetett, s így
