Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 12. szám - G. Gy.: Hogyan tanítsuk a magyar irva-olvasást német tannyelvű iskolában?
362 ablak, létra stb. stb. a mint az egyszerű falusi gyermek az egyszerű bútorokon, épületeken látni szokta. De tekintve, bogy magyar betűkkel lesz dolgunk, a melyek többnyire görbe vonalakból állanak: az előgyakorlatok íősulyát a szabályos görbe*vonalokra, milyenek: hurok-, horog-, kígyóvonal, tojásdadvonal stb. fektetem. Ezen előgyakorlatolcat, nehogy csupa gépies munkából álljanak, összekötöm szemléleti oktatással,, a mi által egyrészről elérem, bogy a gyermek öntudatosan rajzol, tehát kedvvel gyakorol, de másrészt ismereteit bővítve, ismeretkörét tágítom. Erre körülbelül 3 hét elég. Most késsel megvonalzom a palatábla egyik oldalát duplán, de egymástól messze eső távolságban, úgy hogy pl. egy középnagyságú táblára négy sor férjen. Ezután az előgyakorlatok már bizonyos határok közt mozognak, a mely előgyakorlatok mindinkább betűalakot vesznek föl. Megjegyzem, hogy a betűket nem egymásután, meddig a sor engedi, gyakoroltatom, hanem pl. úgy, hogy az első sor elején kettőt, a végén egyet, a második sor közepén hármat, a harmadik sor elején, közepén és végén egyet, stb. stb és pedig azért, mert azt tapasztaltam, hogy ha egymás mellé Írják a gyermekek, a meddig a sor engedi, a közepe silányabb az elejénél, a vége rendesen rósz; de még az általam készített mód által a mennyiség összehasonlítása által számtani gyakorlatot is nyerhetek. — Az első betű, mint legegyszerűbb az „i.u Utána, hogy már szótagot is alkothassak a „ú“ Ezen két betűvel illetve hanggal megvetem az olvasás alapját és nem megyek tovább, míg a hangösszevonás meglehetősen, sőt jól nem megy, a mi ugyan sok magyarázatot, gyakorlatot, türelmet igényel, de a mely fáradságos munka nagyon jól kifizeti magát. Eljárásom abban áll, hogy a többi csoportnak csendes foglalkozást adva, a kezdőket kiparancsolom a nagy táblához, előttük ismét irom elválasztva az ismert betűket, „i“-t és „^“-t, kikérdezés által meggyőződve arról, váljon ismerik-e még őket ? — Ezen két betű segítségével irok egy szót, pl. !) kikérdezem az első, a második betű nevét, továbbá mily hangot jelez, melyik lesz először, melyik azután kiejtve; megkérdezem, mily hangot hallatnak, ha az „i“-re, melyet, ha a „tu-re mutatok. Ezek után következik a hangok összevonása: az olvasás. Addig, míg a pálczával az elsőre mutatok . . . “-t hangoztatnak, mihelyt ezt elhagyom és a következőre mutatok, kiejtik azt is és kész az olvasás. Eleinte lassan, később mindig gyorsabban gyakorolva, a felvett szótagot végtére rendesen, tisztán ejtik ki. Ezen gyakorlatokra naponként 2 órát. 15—15 percznyi részletekben szoktam szentelni. A mint meggyőződtem arról, hogy a növendékek elég ügyességgel bírnak a nevezett két hang összevonásában: tovább megyek és előveszem az „w:“-t. Több lévén most már az anyag, változatosabbakká, tehát kellemesebbekké lehet a gyakorlatokat tenni. Az ,,uíl „m“ után, mint az ,i“-vel rokonhangzású és rokonalakú következik az „üu és „űu figyelmeztetvén itt már a gyermekeket ez utóbbi két betű, illetve hang között fenforgó úgy alaki, mint kiejtési külömbségre. Hogy a gyakorlatok hangzatosabbak legyenek, előveszem kellő időben az betűt; ezután azonban nem tanácslom az „mu következését, miután azt tapasztaltam, hogy a gyermekek ezen két hangot, ha egymásután ismerkednek meg velők, összetévesztik, mert próba alkalmával írnak és olvasnak helyett „m“-et és megfordítva. Előveszek tehát egy másikat, pl. az „r“-et. Itt megállapodom és egynéhány napiga márismert be: tűket a különféle állásokban előírom, dictandó után leiratom, külön és összevonva.
