Evangélikus Naptár, 1996
Solymár Gábor: Csepregiekre emlékezünk
„Sok csudák közül halljatok egy csudát, Keresztyénségnek iszonyú romlását, Az igaz hitért vérek kiontását, Sok számú népnek levágattatását. Egész Európa ezen csodálkozhat, A menny és föld méltán álmélkodhat, Valaki érti, bizony szomorkodhat, Ily szörnyű dolgon minden siránkozhat. A mi eleink ily dolgot nem láttak, Históriákban soha nem olvastak, Kik krónikákat valaha forgattak, Ily rettenetes dolgot nem találtak 1621. január 6-án reggel trombitaszó és lövöldözés ébresztette az alsóváros lakóit. A templomhoz terelték össze az embereket, és válogatás nélkül kezdték gyilkolni az embereket. A fegyvertelen lakosság az alsóvárosi templomban próbált védelmet találni. A brutális katonák ott is elpusztítottak mindenkit és felgyújtották a templomot. A támadók — több ezer fegyveres katona folytatta pusztítását a város belseje felé. Emberségükből kivetkőzve gyaláztak meg lányokat és asszonyokat, kifosztották még a meggyilkolt embereket is. A menekülő lakosság a felsővárosi templom kőfallal védett területén keresett oltalmat. Diákok és polgárok szinte fegyvertelenül vették föl a harcot sokszoros túlerővel szemben. ígérték, megadják magukat, eredménytelen lett minden alkudozás. Válogatás nélkül tovább gyilkoltak. Végső kétségbeesésükben — több százan — a templomba menekültek, az ajtókat bezárták. A katonák fejszékkel betörték az ajtókat, és folytatódott minden tovább. A templom kórusán nagy szidalmak között ölték meg Zvonarics Imre lelkészt. Nem kegyelmeztek azoknak sem, akik a padláson kerestek menedéket. Tűzhalál iszonyatos kínját szenvedték, akik a templomtoronyba menekültek. Egy édesanya gyermekével kiugrott a toronyablakból, ő maga szörnyetnalt, de kisgyermeke életben maradt. Összetörték az oltárt, mert pénzt kerestek. Hasonló módon még a kriptában lévő sírokban is pénz után kutattak. Három nap és három éjjel tartott ez az iszonyat. Végül távozóban fölgyújtották a várost, és magukkal vittek rabokat, főként asszonyokat. A város lakóinak legalább a fele elpusztult és nagyon sokan maradandó károsodást szenvedtek. Közös tömegsírba helyezték, akiket el lehetett temetni. 1223 vértanú került ide. Bizonyosan ennél sokkal többen haltak meg. A névtelen diák versében arról tanúskodik, hogy vallási gyűlölködés okozta e megrendítő pusztítást. 106. versszakban írta: „Rövid formában akaróm formálni, Csepreg városát versekbe foglalni, A ki olvasod, hogy tudd megítélni, Minémű legyen luthránosok dolgi.” Néhány nappal később II. Ferdinánd magyar király értesítést kapott Ná- dasdy Páltól, valamint Sopron városától, hogy elismerik uralkodói jogait. Csepregben az élet sok megpróbáltatással, verejtékkel folytatódott. Az ismeretlen diák énekét olvasták, másolták, terjesztették nemzedékről nemzedékre továbbadták. Emlékeztetésül és figyelmeztetőül tanították a környező falvak evangélikus iskoláiban a 19. század közepéig. Például Gárdonyi Géza édesapjától hallotta gyermekkorában: mi történt Csepregben egykoron. Ma sajnos még a kutató szakemberek sem ismerik, pedig méltók arra, hogy rájuk emlékezzünk. Solymár Gábor 71
