Evangélikus Naptár, 1996
Dr. Barcza Béla: Az egyházpolitikai törvények következményeiről
Az egyházpolitikai törvények következményeiről Az előzményekről A múlt század utolsó harmadában polgári átalakulásunk korlátozottságának egyik szembetűnő jele az egyházpolitikai kérdések rendezetlensége volt. A mindennapi életben a legtöbb súrlódást a házassági jog rendezetlensége okozta. A katolikus egyház tiltotta a vegyes házasságot; ezt csak abban az esetben oldotta fel (diszpenzáció), ha a nem katolikus fél ún. reverzálist adott, hogy a születendő gyermekek mindnyájan a katolikus vallást fogják követni. 1867 után a törvényhozás csak annyiban avatkozott be a bonyodalmakba, hogy az 1868. 53. tv. 12. §-a értelmében a vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiúk az apjuk, a leányok pedig az anyjuk vallását követik, és az ezzel ellentétes megállapodásnak nincs jogereje. A katolikus klérus azonban nem tartotta meg ezt a törvényt. A kormányok többször nekirugaszkodtak az egyházpolitikai kérdések liberális szellemű rendezésének, de a klérus és a hithű katolikus uralkodó ellenállása miatt mindig meghátráltak. Az eseményekről 1890. február 26-án Csáky Albin miniszter rendeletet adott ki „a keresztelési bizonylatok kölcsönös megküldése tárgyában”, amely bírsággal sújtotta azt a papot, aki egy vegyes házasságból származó — és a törvény értelmében más vallásfelekezethez tartozó — gyermeket „elkeresztelt”, és a keresztelési bizonylatot 8 napon belül nem küldte el az illetékes lelkészi hivatalnak, anyakönyvezésre. Ez a rendelkezés nagy riadalmat keltett, és a klérus heves ellenagitációját váltotta ki. A rendeletet a klérus, a tiltakozást pedig a kormány nem fogadta el, bár a viszony elmérgesedését egyik sem kívánta. A kormány a hazai politikai helyzetre hivatkozva kért több megértést az egyháztól, az egyház viszont az állam és az egyház közötti harmónia megzavarásának a veszélyét hangsúlyozta. Sok huzavona és előzetes tárgyalás után, az egyházpolitikai küzdelem 1892 tavaszán kezdett élesebbé válni, a közéletben és a parlamentben. A minisztertanács 1892. szeptember—októberében tárgyalta meg a benyújtott javaslatokat, a kötelező polgári házasságkötés és az általános polgári anyakönyvezés bevezetéséről, a vallás szabad gyakorlásáról és az izraeliták recepciójáról. Wekerle Sándor kormányában a liberális egyházpoltika legjelentősebb személyisége, Szilágyi Dezső lett az igazságügy-miniszter. A kormány legsürgősebb teendőjét az egyházpolitikai reformok megvalósításában jelölte meg. Az egyházpolitikai vita vége felé — a király szentesítést halogató taktikája miatt — Wekerle lemondott ugyan, de a törvények megalkotását most már semmi sem gátolhatta meg. 68
