Evangélikus Naptár, 1996
VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA - Soproni lelkészek csokrából... GERENGEL SIMON halálának 425. évfordulóján
Soproni lelkészek csokrából... GERENGEL SIMON halálának 425. évfordulóján A soproni gyülekezet szervező lelkészére emlékezünk Isten iránti hálával, aki 1518-ban született az ausztriai Pötschachban. Papi pályára készült. Valószínűleg a bécsi egyetemen is járt, ahol tanárok és tanulók közül némelyek már ismerték Luthert. 1545-ben kezdte el lelkészi szolgálatát Aspang- ban és a reformáció iratai olyan meggyőző erővel hatottak rá, hogy szolgálatában merészen vállalta az evangélium tiszta hirdetését és az úrvacsorának két szín alatti kiszolgáltatását. Az aspangi kerület hét plébánosával elhatározták gyülekezeteik megreformálását. Gerengel ebben az időben lépett házasságra soproni származású feleségével. A nyolc pap reformálási elhatározása börtönnel végződött. Feljelentésre Ferdinand 1551-ben Salzburg várába záratta őket. Gerengel itt sokat szenvedett. A soproni állami levéltár őrzi azt a kis könyvet, mely tartalmazza fogságában írt négy siralmas énekét. Ezekben vigasztalódott és reménységben élt 1554-ben bekövetkezett szabadulásáig. A bajorországi Rothen- burgban talált menedékre, ahol 9 évig volt lelkész, végül 1565-ben Sopronban került. Miután a Szt. Mihály templomban prédikált, a városi tanács egyhangúan meghívta prédikátorának. Reggel 8 óráig a plébános misézett, aztán Gerengel prédikált és osztott úrvacsorát. A jó barátságnak ténye, hogy egyik későbbi plébánost Gerengel eskette meg feleségével. Érthető, hogy ez a soproni helyzet Oláh Miklós prímásnak nem tetszett. Megbizta a győri püspöki vikáriust az ügy kivizsgálásával. Ennek eredményéről nem tudunk, de Gerengel Sopronban maradt. Hat évi szolgálati idejétől számítjuk a soproni gyülekezet szervezett életét. Ezért szerepel a gyülekezet pecsétjén az 1565. évszám. Szolgálatának jelentős gyümölcse a soproni istentiszteletek rendjét meghatározó Agenda (Nemzeti Múzeum tulajdonában) és Cathechizmusa (Regensburg 1569, első kiadás az állami levéltárban, 3. a gyülekezeti levéltárban). Az imádságok között szerepel a török veszedelem idején Wittenberg- ben 1566-ban Szigetvár eleste után mondott imádság. Az énekgyújte- ményben Luther által írt énekeket is találunk. Életművét Gerengel Summája címen magyarra is lefordították (Halle, 1715). Híres Kátéját a tanítók a 18. sz. végéig tanították és így szólították fel tanulóikat: Mondd fel nekem a Gerengelt. Felnőttek számára is hitünk igazságait, a legfontosabb énekeket és imádságokat tartalmazza. 1571-ben fejezte be földi életét és a Szt. Mihály templom kriptájában temették el. Urunknak adunk hálát érte 425 év után, mint a soproni gyülekezet szervező lelkészéért, aki Ágendájával az istentiszteleti rendet meghatározta; Katekizmusával fiatalok és felnőttek hitét megalapozta évszázadokon át és szolgálatával a hazai reformáció egyházának is a 16. sz.-ban szilárd alapot fektetett le. 65
