Evangélikus Naptár, 1996
VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA - Püspökök,akiket Dunántúl adott egyházunknak
legközelebbvalóknak az újvárosi, Gazda utcai és győruj falusi földműves családokat tartotta. Isten különösképpen az igehirdetés ügyét helyezte szívére. Szemléletesen, színesen, rövid mondatokkal, ízes magyar beszéddel, a magyar szókincs mesteri felhasználásával hasogatta a reábízott igét. Szavainak nemcsak csillogása, de súlya volt! Tudta, hogy az élő szó ereje mellett a sajtó is nagy hatalom. Győrben lett egyházi sajtónk első embere. Túróczy Zoltán kezéből vette át a Harangszó országos hetilapunk szerkesztését. Nyomdát, kiadó- vállalatot, könyvkereskedést teremtett, A Harangszó Naptárt tíz éven át negyvenezres példányszámban készítette, írt és fordított is. Luther írásaiból összeállított mindennapos áhítatos- könyv, fordítása, a „Jer, örvendjünk keresztyének” is a jólértett igét nyújtja mai olvasóinak. Szíve-ügye, akárcsak Túróczy Zoltáné: az evangélizáció! Felébreszteni, bűnbánatra és bűntudatra késztetni embereket és a kegyelem evangéliumát adni szívükbe! Mai gyülekezeteink idősebb tagjai azokban az időkben, az evangélium termékenyítő záporozása idején indultak el hívő keresztyén életútjukon. 1948-ban Balassagyarmatra került, mert az akkori dunáninneni egyházkerület püspökévé választotta. Megszerette a „jó palócok” országát. A kommunista államhatalom, a negyvenes évek végén beavatkozva az egyház életébe, nyíltan vagy leplezve az egyház megszüntetésére törekedett. Egyházunk történetében ismét súlyos, élet-halál harcot jelentő idők jöttek. Túróczy Zoltánnak és négy évi püspöki szolgálat után Szabó Józsefnek is le kellett mondania tisztéről. Félrelökték őket... Szabó József azonban balassagyarmati lelkész maradhatott. Ma már tisztán látjuk, hogy Túróczy Zoltán, Szabó József és mások is azért küzdöttek, hogy egyházunk, hitvallásaink és Istenhez kötött jó lelkiismeretünk határain belül, megtalálja szolgálati helyét az akkori államban. Igével és imádsággal harcoltak az egyház szabadságáért és jó szolgálatának lehetőségéért! Voltak akkor, akik a merev op- pozíciót, a „szóbanemállás” ellenállását gyakorolták. Mások konformista módon a rendszerhez való alkalmazkodást gondolták hasznosnak. Egy bizonyos harmadik úton járók, Túróczy, Szabó és mások, a magyar ember józan, történelmi tapasztalatával megpróbálták „menteni, ami menthető”, igyekeztek „ahogy lehet” módján erkölcsi tartással „túlélni” a ránkszakadt sötét korszakot. Ez a „túlélés” már nemzeti örökségünkké vált! Nincs itt mit dicsekedni és számonkérni! Kegyelemből tartattunk meg — és okulnunk kell! Szabó József Balassagyarmaton püspöki félreállítása után még 21 évig szolgált a lelkészi szolgálatban. És mit tesz Isten?! Hét évvel később az egyházkerület püspökének betegsége miatt a helyettesítő püspöki szolgálatra teljes jogkörrel félévre Szabó Józsefet kérték fel. Ez volt az ő igazolása... 1973-ban nyugdíjba vonult. Hazavárta Dunántúl, visszajött Győrbe. Nyugalmas csendes éveit Madách Imre Az Ember tragédiája művével való roppant nagy irodalomtörténeti foglalkozása édesítette meg. Összegyűjtötte a Tragédia minden hazai és külföldi fordítását. Arany János után gondozta a Tragédia szövegét. Szíve-lelke megtelt a valamikor érettségi tételnek, a Tragédiának szépségével, írói és költői mondanivalóinak gazdagságával. Azután lejárt az ő ideje is. Éppen tíz éve lesz... Győrben, 1986 október végén, lombhulláskor temettük el. Annál az URnál tudjuk őt, aki sok tálentum- mal megáldott hűséges szolgáját elszámoltatja ... Sümeghy József 59
