Evangélikus Naptár, 1996
VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA - Püspökök,akiket Dunántúl adott egyházunknak
tünkben. Felesége a győri iparoscsaládból való Pelikán Erzsébet. Négy gyermekük született. Két kislányuk kiskorában meghalt. Kővágóörs után hatévi lelkészi szolgálat várt reá Ne- mesdömölkön (Celldömölk), ahol költeményei, Írásai már országos hírt szereztek neki. Itt került még közelebbi kapcsolatba az ifjúházas Berzsenyi Dániellel, akinek felfedezi költői tehetségét és elindította a költői pályán. 1808-ban a soproni gyülekezet hívta meg papjának, 1812-ben pedig a dunántúli evangélikus gyülekezetek szu- perintendessé, püspökké választották. Sokoldalú egyházi és világi munkásságát mindjobban elismerik. A jénai egyetem hittantanári diplomával tisztelte meg. 1822-ben I. Ferenc királytól nemességet kért és kapott Bécsben. Utóbb a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. 1842-ben a Kisfaludy Társaság is tagjai sorába fogadta. Hetvenéves korában pedig a király királyi tanácsossá nevezi ki. Soproni parókiáján meglátogatta őt Kazinczy, Berzsenyi Dániel, Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” és Wesselényi is. Egyházi munkájában hűséges, keménykezű lelkész és püspök volt. Tanulságos két vadosfai püspöklátogatásán készült jegyzőkönyv. Imádságos- és énekeskönyvek, prédi- kációs gyűjtemények jelzik egyházi munkásságának értékes gyümölcseit. Több kötetben jelentek meg költeményei. Hadd mutassam be a Munkásság című versét: „Szedj illatos rózsákat — Míg tart a szép nyár. / Becsüld meg az órákat, / Az idő eljár! — Ma még érzed erődet, / Ki tudja, mi vár? / Ne vesztegesd idődet. / Az idő eljár. — Halasztását dolgának / Sok megbánta már, / Ne véld élted tréfának, / Az idő eljár! Zsebkönyveiben a szépre, jóra és igaz műveltségre igyekezett nevelni öreget is, ifjat is. A magyar nyelv érdekében írt pályaművével díjat nyert. Életéről szóló megjelent emlékezései kortörténeti értékűek. Evangéliumi hitéből eredő nagy nemzetszeretettel akarta művelni, oktatni és nevelni a magyarságot. Igazi nemzetnevelő volt! A keresztyén erkölcs, anyanyelven szerzett és fejlesztett tudomány viszi előre a nemzetet. Kora társadalmi és politikai életében annyi szenny, bűn kavargóit, hogy döbbenten mondja: ez a nemzet haldoklik! Vár-e még ránk jobb jövő? Százötven évvel halála után ugyanolyan Magyarországon jó tanulni tőle és irányt kapni csillaga fényénél a sötét éjszakában. Kis János püspökünk 1846. február 19-én, 76 éves korában halt meg Sopronban. Teste ott porlad soproni temetőnk közepén, ami pedig belőle nem válik porrá, az ott van biztatásul és bátorításul magyar evangélikus egyházunk és magyar népünk emlékezetében. * TÚRÓCZY ZOLTÁN püspök bölcsője nem Dunántúl, hanem a felvidéki Arnóton ringott. Édesapja Túróczy Pál lelkész, édesanyja Czékus Erzsébet. Anyai nagyapja Czé- kus István rozsnyói lelkész és a Tiszai egyházkerület püspöke volt. Tanulmányait Arnóton, Ozdon és a rozsnyói evangélikus gimnáziumban, a teológiát Pozsonyban végezte. 1915 őszén szentelték lelkésszé. Komáromban és Ózdon volt segédlelkész, gyülekezeti lelkész pedig Arnóton, Ózdon és Győrben. Fiatal korában otthona lett ez a „te kék, finom, fantasztikus Dunántúl”. Ha nem is szülőföldje Rábaköz, Kemenesalja, avagy a Bakony, de elmondhatta Dunántúlról: „Hű nevelőim, dunántúli dombok, / ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok, / nem 56
