Evangélikus Naptár, 1996

EGYHÁZUNK – MA - Szilágyi Gyula szociális munkás: A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat mindennapjai

már tudja, tévedett. Három éve ismerjük, azóta nyolcszor fogadta meg, hogy most aztán már véglegesen, tényleg „megjavul”. De az orvosoktól, pszichológusoktól betegesen fél, az elvonókúráról hallani sem akar. Harmincas éveinek vége- feléjár, jövedelme nincs, munkavállalásra képtelen. Édesanyja tartja el, s néha alkalmi munkával szerzi meg a napi italra valót. Az elmúlt hetekben beteg volt, hátán és lábán fájdalmas fekélyek keletkeztek. Már rég nem ihatott, a sebláztól és az elvonási tünetektől összetörtén biceg az autó felé. Erzsébet segít neki, inkább szóval, mint fizikálisán, mert Tivadar visszautasít minden segítséget. Méterenként megállnak, a férfi arcát furcsa grimaszba rántja a fájdalom. Jól van Tivadar, jól van — hallom Erzsébet hangját — már csak pár méter. Még egy lépés, aztán még egy, még egy lépés és még egy, menjünk csak Tivadar, látja így... így, és egyszer majd elérünk valahova.

Egyszer bizony kellene már egy átfogó tanulmányt írni a szerétéiről. De lehet, hogy tényleg fölösleges.

Szilágyi Gyula szociális munkás

*

Adományokat az alábbi bankszámlaszámon szeretettel fogadunk:

MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY, Budapest Bank 209—23 006

54