Evangélikus Naptár, 1996

EGYHÁZUNK – MA - Dr. Frenkl Róbert: ZSINATI HELYZETKÉP

gasabban állók korlátozás nélküli döntési lehetősége, a klerikalizmus eluralkodása, a világiak kiszorulása a döntési mechanizmusból, általánosan jellemzővé vált.

Az új törvénykönyvet elsősorban az egyház remélt megújulása, a dinamizmus visszanyerése, az új borhoz új tömlő gondolkodás igényelte. Szakmailag egyrészt a 66-os kerettörvények megújítása, új tartalommal megtöltése, másrészt az újra megnyílt lehetőségeknek — például iskolák — törvényi szabályozása lett a Zsinat feladata.

A nyolcvanas évek vége óta foglalkoztat, mikor áll talpra majd az egyházi élet, válik egészségessé — törvényessé — a működés. A már megalkotott és életbe léptetett törvényeknél is olykor látványos ez a konfliktus. A kialakult hierarchikus gyakorlat és az új, demokratikus törvények közötti feszültség. Mégis nagyon fontosnak látom — éppen ezért is — az új törvények szerepét az egyházi megújulásban. Szocializálnak minket, ha tetszik, reszocializálnak a törvényes rendre, az ennek megfelelő működésre;

Azt hiszem — minden jogos és kevésbé jogos kritikát figyelembe véve —, hogy végülis nem kell a Zsinatnak szégyenkeznie négy éves teljesítménye miatt.

Ha figyelembe vesszük, hogy évente négy ülésszakra van lehetőség, a kialakult gyakorlat szerint két ízben két-két napot, két ízben három-három napot ülésezik a Zsinat, megállapítható, hogy a soknak hangzó négy év mindössze negyven napot jelent. Az ülésekre péntek—szombat—vasárnap kerül sor, a pénteki napok a nem lelkészek, a vasárnapok a lelkészek számára jelentenek gondot. Szokás a zsinatot, az egyházi törvényhozást az Országgyűléshez hasonlítani. Csak éppen a parlamenti képviselői státusz teljes állást jelent, míg a zsinati tagok munkájuk mellett végzik ezt a feladatot. A teljes képhez tartozik, hogy a zsinati tagok többsége részt vesz valamelyik bizottság munkájában is. Ez igen lényeges, hiszen a törvényjavaslatokat a bizottságok terjesztik a zsinati ülések elé.

Négy év alatt a Zsinat eljutott a teljes egyházszervezetre vonatkozó törvények megvitatásáig és elfogadta az egyházközségről és az egyházmegyéről szóló törvényeket. Az egyházkerületeknél már csak finomítások vannak hátra és következik az országos egyházat meghatározó törvény részletes vitája.

Megvalósult a sokak által igényelt elv, a „hatalmi ágak” szétválasztása az egyházi bíráskodásról szóló új törvénnyel (semmilyen más tisztség viselője nem lehet a bíróságok tagja).

Nagy jelentőségű volt a törvénykönyv szellemiségét, a Zsinat alapmagatartását, hitét deklaráló zsinati hitvallás elfogadása.

Sürgető szükséget elégített ki az Oktatási-Nevelési Intézmények életét, működését szabályozó törvény. Ezt követték a felsőoktatásról, a lelkészi szolgálatra felkészítésről intézkedő törvények.

Elfogadta a Zsinat a Missziói és a Diakóniai Törvényt.

Már foglalkozott a Zsinat az új Zsinati Törvénnyel, az egyház kapcsolatairól, az egyházi gyűjteményekről és az egyház gazdálkodásáról szóló törvényekkel.

50