Evangélikus Naptár, 1996

MILLECENTENÁRIUM - Sólyom Károly: A magyarság Bizánc és Róma között

meg. 995-ben Adalbert prágai püspök is hazánkba jött. Ő bérmálta meg Istvánt, akit mint Vajkot, már korábban megkereszteltek és aki a királyság várományosa volt. Amit apja, Géza, erőszakkal kezdett meg, azt ő szelídebb eszközökkel folytatta és amikor átvette az uralmat az országban, azonnal követeket küldött II. Szilveszter pápához és koronát kért. Ezt Astrik apát hozta meg a számára, vele a pápai áldás levelét és a lándzsát, ami az uralkodó jelvénye volt. Ez akkor a teljes állami függetlenség elismerése volt, s benne a pápa hallgatólagosan azt is megengedte, hogy létrehozhatja az egyházi szervezetet (ami pápai jog), de mint apostoli király, hasonlóan a német császárokhoz, ő is megkapta ennek lehetőségét. A koronázásra 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén került sor, és Domonkos érsek végezte. A koronázás után került sor a magyar egyházszervezet kiépítésére. Ennek jogi alapja a Ravennában 1001 áprilisában kötött egyezmény volt, amelyet II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár jelenlétében kötöttek. Első az esztergomi, Szt. Adalbert nevéről elnevezett érsekség megalapítása volt. Ez alá rendelte a veszprémi, kalocsai, egri püspökségeket rövid időn belül, majd valamivel később a győri püspökséget. 1009-tól (az erdélyi Gyula és a délvidéki Ajtony lázadásának leverése után) továbbfejlesztették az egyházi szervezetet. Megalakult a pécsi és az erdélyi püspökség is Gyulafehérvár központtal. Újabb változást hozott az 1030-as év, amikor Kalocsa érseki rangot kapott és ennek rendelte alá az új marosvári (Csanádi) püspökséget, ugyanakkor ez a bizánci orientáció kifejezése is volt, mert az ország déli részein megmaradt erős görög szertartású gyülekezeteket ennek a kereteibe rendelte.

Szent István ugyanakkor a bencés rend betelepítésével a pannonhalmi és pécsváradi apátságaik megalapításával megvetette az alapjait a bencés iskolarendszernek, s ezen iskolák mellett könyvtárakat és könyvmásoló műhelyeket is létesített. A király példája nyomán a főurak is létesítettek bencés kolostorokat, így Tatán és Csanádon is. A művelődés terjesztését szolgálták azok a kolostori és káptalani iskolák is, amelyek Marosváron, Székesfehérváron, Veszprémben, Esztergomban, Pécsett, és Győrött kezdték meg működésüket.

Érdekes megfigyelni, hogy ekkor még nincs sem teológiai, sem hatalmi ellentét Magyarországon a bizánci és a római (orthodox és katolikus) keresztyénség között. Jele ennek, hogy ekkor alakulnak a veszprémvölgyi (bazilissza) apácák kolostora, a szávaszentdemeteri, az oroszlámosi és a marosvári görög kolostorok. A Mária-kultusz mindkét keresztyén irányzatban kiemelkedő. Területileg Erdély és az ország déli része természetesen a bizánci irányzathoz tartozik, a dunántúli részek, az ország középső és északnyugati része inkább a latin irányzathoz. A kialakult egyházi szervezet szerint az érsekek, püspökök mind a latin irányzathoz tartoznak, az alsó papság jelentős része bizánci. A nyugati szerzetesrendek föld- művelési, kertészeti, gyümölcstermelési, konyhakerti, szőlészeti ismereteket is terjesztenek a magyar nép körében, ezért talán népszerűbbek is mint a zárkózottabb kegyességet képviselő bizánciak.

A nyugati szerzetesek között munkálkodik Szent Gellért, aki hazánk első európai hírű írója. Deliberáció című műve, amelyben Dániel könyve III. fejezeté39