Evangélikus Naptár, 1996
A NAGY REFORMÁTOR UTOLSÓ ÉVEI - Dr. Fabiny Tibor: Luther utolsó prédikációja
A pápai tekintély Luther szerint megtilt minden további kérdezősködést az Ige iránt, mintha ő tévedhetetlen lenne. Ugyanilyen „kajafási tévedésbe” (Jn ll,49k) esnek sokszor a császárok, királyok, kardinálisok, fejedelmek és írástudók is. A „nagyokosok” Isten tanítómesterei akarnak lenni, ezért is alázza meg őket keményen az Úr. Az igaz és jó igehirdető és az igaz keresztyén ezért ne fuvalkodjék fel, hanem vállalja gyermeki hittel az evangélium „bolondságát”, hagyja, hogy Isten legyen számára az egyedüli bölcsesség. Igehirdetésének második részében Luther az alapigének arra a részére tér rá, amelyben Jézus a megfáradtaknak és megterhelteknek kínál megnyugvást. Ha a prédikáció első részében a szenvedélyesen vitatkozó reformátor lankadatlan erejét fedezhettük fel, akkor végső gondolatai a számára oly drága evangélium kincsét hívei elé táró lelkipásztor mélyen érző vonásait tükrözik. Arról szólt, hogy az egyház kincsét ne a bűnbocsánatot ígérő zarándoklatok során mutogatott hamis relikviákban keressék — hiába kínálgatják megtekintésre Aachenben Szent József nadrágját vagy Trierben Jézus felsőruháját... Az igazi kincs Isten igéje, valamint a keresztség és az úrvacsora! Ha ezért a mi hitünkért üldözést, vagy akár tűzhalált kellene is szenvednünk, vállaljuk azt örömmel és halljuk meg a megterhelteket magához hívó Krisztus szavait. Mintha ezt mondaná: „Tartsatok ki mellettem, maradjatok meg az igében, és engedjétek, ami körülöttetek történik. Tűrjétek el az értem való szenvedést, mert én azt olyanná teszem, hogy el tudjátok hordozni. Járhattok égő parázson, azt mintegy rózsákká változtatom számotokra. Olyan szívet adok nektek, hogy nevetni tudtok, ha tombol is a török, a pápa vagy a császár. Ne féljetek, könnyűvé teszem terheteket, csak jöjjetek énhozzám mindnyájan! Hiszen ha énértem szenvedtek: az én igámat, az én terhemet veszitek fel. És én majd az én erőmet adom néktek...” Reformátorunk utolsó szavai így hangzottak: Ezt és még sok mást lehetne mondani erről az evangéliumról. De most túl gyenge vagyok, ezért most legyen elég ennyi. Ámen. A sokat szenvedett evangélikusság — köztük a mártírokat és gályarabokat adott magyar Sión — számára talán éppen e végső reformátori igehirdetés szelleme adott és adhat erőt a Krisztushoz való hűséges helytállásra. Dr. Fabiny Tibor 37
