Evangélikus Naptár, 1996

MODUS VIVENDI - Kovácsné Tóth Márta: „Legyetek türelmesek mindenki iránt”

Ez azonban néha már- kockázatos, mert az Úr furcsa élményben részesíthet bennünket. A tolókocsis lány kéri, hogy kereszteljük meg, a hajléktalan férfi néhány héttel később bekopog a parókia ajtaján, a cigánygyerek hittanra akar járni a helyi gyülekezetbe. Már nem elég a vigasztalás, a támogatás, a kéznyújtás. Fel kell karolnunk őket, mert arra vágynak, hogy oda kapaszkodhassanak, ahova mi is.

Hosszas és alapos elemzést igényelne annak vizsgálata, mennyire vagyunk mi magunk és gyülekezeteink alkalmasak-e befogadásra. E meditációba azonban csak néhány gondolat fér már bele.

Az igazi felkarolás nagyon szoros kapcsolatot, közelséget jelent. Új testvérünk az elfogadás érdekében igen gyorsan szeretne alkalmazkodni hozzánk. Ne engedjük! Ne engedjük, hogy suta helyzetek sorába kerüljön, velünk tátogja az „Erős várat” vagy velünk úrvacsorázzon pusztán konformizmusból. Figyeljünk rá oda, legyünk kíváncsiak, akarjunk minél többet tudni róla! Segítsük abban, hogy leküzhesse „elmaradását”, a vájtfülüség hiányát, a gyülekezeti, egyházmegyei, gyenesi, szárszói belterjes szókincs, ismeretségek, rokonságok kusza, kirekesztő szálait. És ez már nem csak a szociológiailag valóban erőtlennek nevezhető rétegekre, hanem mindazokra vonatkozik, akik ebbe az egyházba valahonnan érkeznek. Az erősnek imponálókra, a türelmetlen keresőkre, a látszólag közénk tartozókra is Jézus mércéje szerint:

„... nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket ” (Mt 2,17).

Mindannyiunkra...

Dr. Cserháti Péter

„Legyetek türelmesek mindenki iránt”

IThessz 5,14

Türelem, de miért — türelem, de hogyan?

A legtöbbször nem az a baj velünk, hogy nem tudjuk, milyenné kellene lennünk, sokkal inkább az, hogy nem tudjuk, miképpen lehetnénk olyanná, amilyenné lennünk kellene. Vannak, akik nem is értik igazán, miért kellene éppen nekik türelemre törekedni egy türelmetlen, „adjuramistendemindjárt” világban. Ezért nem sokat segít, ha ráolvassuk a másik fejére, vagy ritkábban a magunkéra, hogy legyél ilyen meg olyan, ha nem mutatunk rá arra, miért és hogyan. Az indoklás és útmutatás nélküli erkölcsi követelések a legtöbbször terméketlenek, olykor kíméletlenek, sokszor dacra indítanak követés helyett — éppen mert türelmetlenek.

28