Evangélikus Naptár, 1996

SZÉPÍRÁSOK - Egy család regénye a huszadik századi Magyarországon

— Ugyanannyi, mint abban, hogy „kerekasztal beszélgetésre gyűlünk össze, de az asztalok négyszögletesek”.

— Vannak-e nagyobb élményei Magyarországról?

— Sok kedves, régi barátom van már itt, ezért mindig otthonosan érzem magam. A Pen Clubban is nagyon kedvesen fogadtak... Élményem? Legnagyobb élményem, itt a Pen Clubban volt, a Vörösmarty téren: hátam mögött Vörösmarty szobra és itt olvashattam fel az ő költeményét, a SZÓZAT-ot — fordításomban! Lehet ennél csodálatosabb élmény? Ez él az emlékezetemben, ezzel az élménnyel távozom és mindig örömmel jövök vissza.

Sebeiken Pálma

Egy család regénye a huszadik századi Magyarországon

In memóriám R. A.

„Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

Mt 6,6

G

yermekkoromban, tanulóéveim kezdetén, amikor még nem sokat tudtam a nagyvilágról, kicsiny falum közegében élve, szülőházam védelmet nyújtó falai közül egyedül a közeli határba mérés: :edtem el. No, meg az iskolába, amikor kellett. Vasárnaponként pedig templomba jártam, mivel megkövetelték tőlem a felnőttek. Az Isten házába legszívesebben a nagyanyámmal mentem, mert nagyon szerettem nézni őt imádkozás közben. Annyira elmélyült az áhítatban, hogy fáradt, öreg arcán kisimultak a ráncok. Kezeit ölében összekulcsolta és apró alakja még kisebbnek tűnt, ahogy az Isten előtti alázatában szinte elbújtatta testét a hatalmas padban. Ilyenkor úgy éreztem, hogy nagyanyám nincs is ott a közelemben. Talán nem is ül mellettem. Úgy képzeltem, hogy a lelke elhagyta kicsinyke lakhelyét, és felszállt valahova a felhők közé. Oda, ahol a mennyország van. Amit szintén tőle hallottam először. Az ő meséiből szereztem róla tudomást.

Nem nagyon figyeltem még a tisztelendő úr prédikációira. Nem is értettem igazán, mit mond. De egy mondatára emlékszem. Mert nagyon megfogott.

Egy nagy embert idézett, akinek a nevét azóta sem sikerült kiderítenem. Pedig szeretném megtudni, kitől származott ez a mondás. Valahogy így hangzott: „Szeretném, ha úgy tudnék imádkozni, mint egy öreg, szerb parasztasszony.” Erre jól emlékszem, mert nem tudtam, mit jelent ez a szó: szerb.

123