Evangélikus Naptár, 1994
Adámi László: HÁZI BIBLIAÓRÁK – A Szentlélek kicsiny, de nélkülözhetetlen műhelyei
HÁZI BIBLIAÓRÁK A Szentlélek kicsiny, de nélkülözhetetlen műhelyei Közel tizenhárom éve már annak, hogy gyülekezetünk területén - egykét évtized múltán újból - megszülettek a házi bibliaórák. Isten a szívemre helyezte, hogy a szórványokban is legyenek olyan heti bázis-alkalmak, amelyeken lehetőségük nyílik a rendszeres igehallgatásra azoknak is, akik a templomtól távol élnek. Azokon a helyeken, ahol semmiféle gyülekezeti helyiségünk nincs, természetesen csakis a családi otthonok jöhettek szóba ilyen szempontból. Érdekes módon azonban az anyagyülekezetben is kezdeményezték néhányan az idő tájt, hogy tartsuk családoknál a bibliaórákat. Hát így történt az indulás. Jelenleg hetente 4 este 5 helyen jövünk össze az Úr igéjének vonzásában. Ezek a bibliaórák mindenek előtt a tanulás alkalmai. Különböző témasorozatokat veszünk végig, vagy egy-egy bibliai könyv tartalmában mélye- dünk el. A keresztyén hit és élet alapkérdéseitől kezdve, az egyháztörténeten át, a tévtanításokkal és hamis hiedelmekkel szembeni védettségig sok minden előkerült már. Tavaly Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt első levelével foglalkoztunk, amely sok ma is égető kérdést (pártoskodás, nemiség és házasság problémái, idegen kultuszok, lelki ajándékok, feltámadás stb.) válaszol meg, Jézus Krisztusra s a benne kapott kegyelemre mutatva a Szentlélektől vett világossággal. Most pedig az imádság kijelentett titkaiban igyekszünk elmélyedni. Es miközben feltárul a Biblia sok mondanivalója és összefüggése, megzendül az Úr beszéde, Jézus Krisztus bűnbánatra, hitre, engedelmességre hívó szava a szívekben. A házi bibliaórák jelentőségét különösen is abban látom, hogy itt Isten igéje a mindennapok megszokott, otthoni körülményei között hangzik fel: úgy, mint akinek köze van a mindennapjainkhoz, mert nem elmélet, hanem valóban az „élet igéje” (Fii 2,16). Nagyon nagy ajándéka Istennek, hogy 1985-től kezdve több helyen a közös imádkozás alkalmaivá is lettek ezek a házi bibliaórák. Átélhettük, hogy némelyek lelkében az Úr Jézus nevének és vérének ereje által hogyan tört meg ördögi erők félelmetes szorítása, és így nyílhatott meg ajkuk őszinte imádságra. Megrendítőbb minden ünnepi liturgiánál az, amikor személyes imádságokban hangzik a/elelet a meghallott igére. Amikor az iszákos férje mellett szenvedő, de az Úrhoz fordult asszony nem a férje bűneit, hanem a saját türelmetlenségét panaszolja föl könyörgésében. . . Amikor valaki eljut odáig, hogy már nem csupán „erőt, egészséget” kér Istentől, hanem elsősorban a bűnei bocsánatát és az azokból való szabadulást.. . Persze, a közös imádság nagy „vízválasztó” is: voltak, akik nem bírták - és elmaradtak a Szentlelke által lelkeket nyitogató Úr Jézus közeléből. Azok számára azonban, aki megmaradtak az Úr vonzásában, a közösség 54
