Evangélikus Naptár, 1994
ÉLETJELEK EGYHÁZUNKBAN - Bállá Emőke: Miért vágyódunk az ifjúsági konferenciákra?
Miért vágyódunk az ifjúsági konferenciákra? Gyenesdiás. Még nem jártam ott, mikor ismerősök, fiatalabbak már legendákat meséltek az „első Gyenesről”. Úgy emlegették, mint azt a helyet, ahol kinyíltak, ahol mások felé fordultak, ahol magukba néztek, ahol Istenhez tértek. Ahol mások lettek. Talán nemcsak Gyenesdiás szelleme, hanem Isten Szentlelke munkálta bennük ezt az élményt, szépítette az ott töltött napokat. Gyenesdiás tényleg olyan, mint amilyennek lefestették. A fiatalok tudják és érzik, szükségük van ezekre a hitébresztö és hitújító konferenciákra, nyári csendeshetekre. Érzik, hogy egy hét alatt egészen átformálhatja, újjászülheti őket egy ige, egy áhítat, egy beszélgetés, vagy egy közös éneklés. Vágyódnak az Úr Jézus közelébe, és az egymással való testvéri közösségre. És valóban: akik ott eltöltünk egy hetet, olyan szoros kapcsolatba kerülünk egymással, ami néha egy otthoni ifjúsági csoportot is megszégyenít. Próbáltuk keresni a titkát. Miért vagyunk őszintébbek és közvetlenebbek ott, mint otthon? Mi ez a boldog együttélés? Hiába kerestünk, nem találtunk rá választ, mi az, amitől mások ^vagyunk egy gyenesi, vagy balatonszárszói konferencián. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi. Ő jön közel szívünkhöz, Ő teremt közösséget, Ő bontja ki érzéseinket, mint egy rózsaszirmot. Jól tudom, hogy a konferenciák között is van különbség. Hiszen az előző nyáron is volt, aki szomorúan és kevesebb érintéssel és élménnyel tért haza. Mert nem figyeltek rá, mert nem törődtek vele. És ez nemcsak a vezetők, hanem a táborozok felelőssége is. Mert mi, akikre a Szeresd felebarátodat parancsolatot is bízta Isten, nem mehetünk el egymás mellett. Oda kell figyelni mindenkire, különösen azokra, akik először vesznek részt ilyen konferencián. Hiszen rengeteg kérdéssel és félelemmel jönnek közénk. Hogy mennyire vagyunk jól összeszokott, testvéri közösség, abban is megmutathatjuk, hogyan fogadjuk az újakat, a keresgélőket, a közösségünkbe vágyókat. Nagyon sok múlik a konferencia vezetőin, akikre Isten igéjét bízta. Nemcsak az áhítatokra, előadásokra és a közösség teremtésére gondolok, hanem arra is, hogy a vezető életével, minden szavával példát ad. Ezért fontos, hogy olyanok álljanak a résztvevők elé, akik ennek tudatában vannak. Az elmúlt nyáron, 1993-ban - amikor ismét többszörös volt a túljelentkezés, egy gyenesi konferenciát elvettek tőlünk, sokakat átirányítottak piliscsabai konferenciákra - minden vezető maga választotta meg a munkatársait. Ügyeltek arra, hogy minden csoportban legyenek jó zenészek. A piliscsabai tábor infrastruktúráját ugyanúgy igyekeznek kiépíteni, így remélhetőleg az is hasonlóan vonzó lesz a fiatalok számára, mint Gyenesdiás. Tavaly nyáron négy gyenesi és három piliscsabai konferencián a 23. zsoltárról tartottunk reggeli, a 215. énekről esti áhítatot. A délelőtti beszélgetéseken ünnepeinkről, délután egyházunk életéről gondolkoztunk. Az Úr áldása kísérje ezután is az ifjúsági konferenciákon résztvevők életét és munkáját! Bállá Emőke 38
