Evangélikus Naptár, 1994
ÉLETJELEK EGYHÁZUNKBAN - Solymár Péterné: A GYERMEKMUNKÁRÓL
vakáció a vasárnapi iskolában. A gyermek állandóságot szeret, ha megszokja a vasárnap reggeli együttlétet, nehezen értené meg, hogy olykor miért van zárva a vasárnapi iskola ajtaja? Másrészt: jó, ha már kicsiny korban így éli meg a „Szenteld meg az ünnepnapot!” gyakorlati valóságát. Alapelv az is, hogy együttléteink derűs, szeretetteljes légkört árasszanak, hiszen „Szuper-nagyik”, „Csipet-csapatok”, s ki tudja még mi minden a konkurencia - és ha a vasárnapi iskolás ennek ellenére az utóbbi mellett dönt —, az már nem is a mi érdemünk, hanem az Ő mai csodája. . . Együttlétünket közös imádsággal, énekléssel kezdjük. Nagy sikerük van a körjátékos, mozgásos, „mutogatós” énekeknek. A kiadós éneklés után egy mini és egy junior csapatra ősziünk, és így az életkori sajátosságokat figyelembe véve tudunk foglalkozni a bibliai történettel. így lesznek ismerőseink Sámson és bölcs Salamon, Noé vagy Dávid király, Naamán és Jónás. így tanulgatjuk Isten akaratát, parancsolatait, Jézus életét, a tanítványok cselekedeteit. Legnagyobb sikerük a kreatív foglalkozásoknak van: építettünk gesztenyéből Bábel tornyát, elkészítettük Noé bárkájának állatait gyurmából, festettünk karácsonyi lapokat, eljátszottuk Jónás történetét bábokkal, készítettünk apostolokat mákgubókból. . . Hagyományaink szerint a konfirmáció az az alkalom, amikor a vasárnapi iskolásokból ifjúsági bibliaórások lesznek. Akadnak azonban néhányan, akik hűségesen visszajárnak „ifisként” is a „vasárnapibba, belőlük aztán majdnem biztos, hogy kezdetben segítők, majd vasárnapi iskolavezetők 34
