Evangélikus Naptár, 1994
VERSEK,ELBESZÉLÉSEK
Lány suhant vízért, futva, mezítláb, \ csak úgy pintöben. Jó ágyi meleg lengett utána. Érzékelhetőn. Melle kifehérlett az inge nyílásán. A fiatalság kecses szobra volt s a köhögését nem hallottad, suttogtad: — hófehérke. A küszöbön túl fehér volt a képe mindennek, ami szemedbe ötlött. Hogyan láthattad volna hogy sok szívben a lázadás a markába köpött? Fehér szemed volt. . . Jártál a titkos fehér szín felett s én. . . én. . . aki a kapun túl feketét is látok, — irigylem a szemed. JAKUS IMRE Aki fölött az advent elsuhant Jakus Imre lelkész 1993. május 23-án elhunyt. Reá emlékezve közöljük írását és verseit. A 7agy ünnepségre készülődött a birodalom. Tibérius császár uralkodásának f V lő. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepségre Rómába érkezett Pontius Pilátus is. Elhozta Izráel népének minden aranyát, mire csak kezét rátehette. Vele érkeztek a leigázott tartományok helytartói is mind. Ki mert volna távol maradni akkor, amikor a császár ünnepel? Roppant arany-hegyén pedig ott ült a császár! Szemei megmámorosodtak a mérhetetlen gazdagságtól, s pillanatra, mintha megelégedettnek látszott volna, de csak villanásnyi időre, aztán újra elborult a tekintete. Egyetlen gondolat bántotta: ha emberek nem is, de még felette álltak az istenek. És így történt, hogy eszelős agyából, ha félve is, de mindent elsöprő erővel pattant ki a gondolat: „Isten akarok lenni!. . 107
