Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - VERSEK
Jézus jön számonkérni: Az éhezőnek adtatok-e vizet, kenyeret? S puha ágyat a száradkezünek? S szétosztottátok-e kincseiteket? Szent Ferenc kérdi: Tiszteltétek-e menyasszonyomat a Szegénység-leányt? Elbüvölt-e a madarak éneke, s kíméltétek-e a virágot, a fát? S jön Tolsztoj a nagy próféták dühével: Mikor tanuljátok ellenségtek szeretni, ti, véreskezüek? S a bárgyú civilizációt mikor fogjátok a Gyehennára vetni? Szól Dosztojevszkij: Lelkedben belenéztél-e: hogy nyüzsögnek benn az ördögök? És Aljosa szelíd útjára térve sírtál-e a sztarec koporsója fölött? Szól Gandhi: Visszakergetted-e a technikát oda, hová való: hogy szolgád legyen, ne zsarnokod? S ha valaki bánt, ne bántsd vissza, szeresd. S nincs többé félelem. A nem teljesített programok visszatérnek, s ajtónkon dörömbölnek vadul. A fejsze a fa törzsére vetve: Térj meg! Vagy pusztulj, ember, vigasztalanul. Hegedűs Attila: Szonett Megszülettem. De ezt még kevésnek érzem indokul, hogy reggel fölkeljek és éljek. Furcsa dolog ez. Hirdetem: fontos minden lény kit szertetből teremtett az Isten, mégis! Miért érzem, hogy halálom éppen olyan közömbös lesz, mint mostani létem? És mi hajt nap mint nap, hogy megadjam híven a mosolyt, a szót, a feltámadó hitet 98
