Evangélikus Naptár, 1993
Frenkl Róbert: Iskolaügy
Iskolaügy Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindítása 1988 elején kapott zöld utat. Ezért is kerülhetett sor a bízvást történelminek nevezhető évnyitóra 1989 szeptemberében. Azóta teljesen szabaddá vált az egyházi iskolák indításának az ügye, illetve sajátosan jellemző gondja ma már társadalomnak és egyháznak, mely korábbi egyházi iskolák kerüljenek vissza az egyházakhoz. Számunkra is nagy lecke ez. Nem véletlenül vált 1948-50-ben is az iskolaügy szakítópróbává, így van ez ma is. Nem ítélhetők el azok, társadalomban és egyházban, akik - más-más meggondolásból — úgy vélik, hogy a polgári demokratikus államban az iskolafenntartás állami felelősség. Az egyházi szempontok érvényesítését, az egyházi szellemű nevelést inkább kollégiumok létesítése szolgálhatja, amelyek minél közelebb kell legyenek a gyülekezetekhez. Magam — egyébként egyetértve az állam iskolafenntartó szerepével és az egyházi kollégiumok szükségességével - úgy vélem, hogy a következő évszázadokban is szükség lesz egyházi középiskolákra. Bizonyos, hogy a közös jegyek mellett markánsan különbözhet a történelmi egyházak iskolapolitikája. A lakosság 4-5%-át kitevő hazai lutheranizmusnak - bár természetesen az evangélikus középiskolák a megfelelő szigeteket célozzák - nem egyszerűen saját népessége számára kell középiskolákat működtetnie. Az evangélikus iskolák minőséget jelentenek. Az igényesség a legjobb értelemben vett egyházi szellemű neveléssel párosul, amely a legfogékonyabb korban lévő fiatalok számára lehetővé igyekszik tenni a találkozást Istennel. Nem az erőszakos térítés révén, hanem az evangélium üzenetének — az iskolai élet egészében, — közvetlen és közvetett tolmácsolása útján, megőrizve az iskola nyitottságát. Minden iskola más és más. A hagyományokat és a jelent tekintve is. Érzékeny alkalmazkodást kíván ez a helyzet az iskolafenntartótól, a tantestülettől, a szülőktől és maguktól a gyerekektől. Isten kegyelméből az 1992/93-as tanévben már hat evangélikus középiskola működik hazánkban. A Fasor, amelyben immár mind a négy évfolyamon azok járnak, akik itt kezdték meg középiskolai tanulmányaikat. Második tanévét kezdi meg a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium. Indul Budapest Deák tér két osztállyal, hiszen itt megszűnt a középiskola, tehát újraindulásról van szó. És visszakerül két további nagyhírű tanintézet: a Nyíregyházi Kossuth Lajos és a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. Orosházán a gimnáziumban evangélikus tagozat indul. Nehéz meghatottság nélkül írni erről. Természetesen nagy kihívás is ez az egyház számára, amely közel négy évtized alatt elszokott ettől a feladattól, ettől a tehertől. Folyamatos, rendszeres munkára van szükség, ezt célozza az egyház oktatási-nevelési bizottságának a tevékenysége, amelynek a rendjét a készülő zsinati iskolatörvény szabja majd meg (a jelen törvénykönyv nem foglalkozik az iskolákkal, hiszen 1966-ban nem rendelkeztünk iskolával). Addig is törekedni kell a legjobb döntésekre. Sokan aggódnak az anyagiak miatt. Kétségkívül kiderült, hogy bár az egyházban, a gyülekezetekben folyamatos volt a vágy az iskolák iránt, egyre kevésbé állt rendelke34
