Evangélikus Naptár, 1992

ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - Pásztor Pál: Hetven vagy nyolcvan esztendő

Hetven vagy nyolcvan esztendő

Megemlékezés halottainkról

MATUZ PÁL (1905— 1990). Két gyülekezet — Rákospalota és Ipolyvece — és néhány évszám aranykeretbe foglalja a szolgálat hűségében elégett földi életét. Rákospalotán született, az ottani eleven lelki élet adott indíttatást neki, hogy a lelkészi hivatást válassza. Egygyülekezetes pap volt, 40 évig szolgált a kis nógrádi faluban, Ipolyvecén, de megélte lelkészavatásának hatvanadik esztendejét. 58 évet töltött élete párjával boldog házasságban, áldozatos szeretettel nevelve három gyermeket. S amikor nyugdíjba ment, még 18 éven át sok főváros környéki gyülekezet megbecsült és kisegítő lelkipásztora maradt. Megfáradott testét szülőföldje temetője fogadta be síri pihenőre.

SZOMJAS KÁROLY (1905— 1990). Kortársa volt Matuz Pálnak. 44 évig szolgált a nemespátrói gyülekezetben. Családja, a reá bízott hívek, községének népe egyaránt bőven részesült önzetlen szeretetéből. Széles látókör, a teológiai irodalomban búvárkodás akkor is belső örömöt jelentett neki, amikor családi és szolgálati életének fájdalmas eseményei hitét erősen próbára tették. Nyugdíjas éveit Nagykanizsán töltötte. Mindenki tisztelettel övezte, a város közéletében is megbecsüléssel tekintettek rá. Egy ősz eleji napon Nemespátró szép temetőjében helyezték síri nyugalomra.

TÓTH JÁNOS (1906— 1990). Győrött született. Teológiai tudását ösztöndíjasként külföldi egyetemeken is gazdagítva indult szolgálatba. Magyarbólyban, Felsőnánán, Varsándon és Ágfalván volt segédlelkész, Gecsén és Gyönkön helyettes. Magyar és német nyelven szolgált. 35 éven át Kemenesmagasi lelkipásztora. Nyugdíjasként Ménfőcsanakon hűségesen besegít a gyülekezeti munkába, látogatja az öregeket és a betegeket. Mint az élet megfáradt vándora, még a halála előtti órákban is énekli, hogy: „Haza vágyom.” Hamvasztás előtti búcsúztatása a ménfőcsanaki templomban volt.

DANHAUSER LÁSZLÓ (1906— 1990). A fiatal fővárosi vallástanár, az örökké tevékeny és mozgó ember neve már a harmincas években ismerős széles egyházi körökben. A háborús években, 1943-ban kezdte meg Budahegyvidéken egyházszervező munkáját. Hihetetlen energiával lendületbe hozza a gyülekezetét. Mobilizálni tudja a tanítványságot, s így számottevő lelki közösség aktivizálódik körülötte. - Templomépítő lelkész, bár elsősorban a lelki templom épül szolgálata nyomán. Szívós kitartásának eredménye, hogy befejeződhetett a pesthidegkúti filiában a templomépítés. Az evangélizátorok Baráti Mozgalma segítségével ő a belmissziói munka egyik motorja, de elkötelezetten áll ki a külmisszió ügye mellett is. Az 1956-os forradalmat követően mintegy száműzték Bakonycsernyére. A korábban mindig a fővárosban szolgált lelkész itt is derekasan megállja a helyét, modern parókiát épít, nem is magának, hanem utódainak. Nyugdíjba menetele után szívét megosztotta Bakony102