Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Vándor, kit utad erre hoz E kézhordta kőrakáshoz, Tudd a legnagyobb magyar nevét A dicsők dicsője, a nagy Széchenyiét! Keresztelője volt a honfi... Tisztelve, áldva a nemes... Viseli ez orom, Most és mindenkoron. A kőpad része az 5. és 6. sor végénél letörött, milyen jó lenne, ha e sorok olvasói közül valaki régi lapok között meglelné a befejezést, én sajnos többéves kutatásom során nem akadtam rá, pedig volna, aki Rádai Mihály televíziós műsora után Ígéretet tett, hogy a szöveg kiegészítése után szívesen felújítja a Széchenyi-padot. A budai hegyvidék nagy viharokat is átvészelt tájai beszélnek a népi erő, a földet termővé tevő emberi kéz óriási erejéről is, melyet oly igazul öntött sorokba a kiemelkedő sziklába helyezett emléktábla hajdani alkotója: A természet remeknek alkotá Budának erdős bérces tájait. De emberésznek gondja kelle még Kényelmesen élvezni bájait. Friedrich Lajos: Napfény szonáta Délután öt óra volt és az irodában elkezdődött a készülődés izgalma. Az a bizonyos kedves öröm, amikor elérkezik a munka befejezésének ideje és a jól végzett munka ( vidáman és megnyugtatóan lezárja a munkanapot. Érdekes hangulata van ennek az időnek. Hiszen ilyenkor mindenki számára valami új kezdődik. A pihenés, a szórakozás órái jönnek. Az ezer arcú élet sok apró, ártalmatlan és színes szenvedéllyel várja a munkából megérkező embert. És vár mindenkit az otthon, a család, drága arcok mosolya. Emberek várnak ránk ilyenkor, akiket szeretünk, akikkel jó együtt lenni és akikért minden megszépül, ami otthon történik. Még akkor is, ha ez az otthoni foglalkozás fáradtságba, munkába, gondba, vagy éppen áldozatba kerül. Délután öt órakor sokan érzik ennek a közeledő időnek érdekes és jó ízét. Ezért van az, hogy olyan vidám és napsugaras arcok készülődnek ilyenkor a kapukhoz. Tamás is így érezte. Jókedvűen rakta el asztala fiókjaiba munkájának eszközeit, a papírt, tollat, a naptárt és a könyveket. Szerette, ha tisztán marad az asztala és nem marad rajta más, csak a telefon. Ilyen volt az élete is. Tiszta és csendes. Hűséges és becsületes. Nem mondta ki soha, de ez volt életének vezérgondolata: — mindent az idejében és mindent a helyén! Nem szerette a rendetlenséget sem az asztalán, sem az életében. Nem szerette a kényes komplikációkat, a ködös kalandokat, a könnyelmű kockázatokat. Egyenes és tiszta jellem volt, aki következetesen hűséges volt a munká137
