Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Pattogó ritmusú népdalt tanított nekünk Bállá Péter egy délután. Első sora írásom címe: „A szárszói híres utca”. Érdemes ideírni az utolsó vers kezdő sorait is. — Erre gyere, ne menj arra, Jobb út van erre, mint arra... Érdemes idézni ezt a népdalfoszlányt, mert rávilágít a szárszói konferencia lényegére: az útkeresésre. A balatonszárszói Magyar Élet tábor résztvevői utat próbáltak keresni. Utat a kiúttalanságból a magyar élet számára. * Mostanában mind több fény hull a híressé vált 1943-as szárszói találkozóra. Talán jelentéktelen, apró emlékszilánkjaim közül is megcsillan egyik vagy másik ebben a fényben. Akkor nem szórtam hiába papírra ezeket a szárszói szilánkokat. Schelken Pálma: „ Vándor, kit utad erre hoz. (Képek Budahegyvidék múltjából) Szeretek az ország távoli kis falvaiban bolyongani, falusi öregek régi emlékeit hallgatni, melyben mindig nagy szerepet kap a természet, a táj kialakulása, a család élete. Évekkel ezelőtt a „Krisztinában” a postapalota előtt idézte emlékeit egy idős falusi bácsika. Ránk nézett, az autóbuszra várakozókra, aztán elmosolyodva a jellegzetes vörös téglás épületre mutatott: — Hej, amikor ennek a nagy épületnek a helyén még a Dorner Cirkusz szép sátrában gyönyörködtünk! Le is szálltunk a szekérről, melyen apánk Somogyból hozott fel, körüljártuk, fejtegettük a díszes sátor képeit, magunk is mesét találtunk ki hozzá, mire hazaszekereztünk. — Régen lehetett ez — mondtam néki. — Biz’ az régen volt kedves, úgy a század elején. Innen vezetett az út a szőlőhegy felé, keskeny szekérút volt, olyan „egynyomtávú”, ha ide befordult egy szekér, a szembejövőt trombitával kellett figyelmeztetni... Apám húga itt szolgált egy nagyságos úrnál, aztán szüretkor jöttünk meglátogatni, családostul. Mi is beálltunk a vidám szüretelők közé, osztán nekünk is meglett a karácsonyi budai borunk... Serdülő legény voltam már, amikor a Retek utca meg a Trombitás utca sarkán levő ház falán megfestették a szekereket figyelmeztető nagy trombitás embert. Most már hiába keresném, levakolták. Pedig érdekes lenne az autóbuszok korában a szekeres trombitás - az ifjúságunk... A falusi bácsika emlékezése talán figyelmeztetés is volt a hegyvidék, a régi táj emlékeinek felidézésére. Egy kora délután magam is elindultam szép kerületünk, Buda XII. kerülete vadregényes múltjának, emlékeinek kutatására. A kutatásból 134
