Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - Pásztor Pál: Hetven vagy nyolcvan esztendő
DR. KÓSA PÁL (1908- 1991). Békéscsabán született. Hatvan évvel ezelőtt, kezében kitűnő teológiai szigorlati bizonyítvánnyal indult el a lelkészi szolgálat nehéz útjára. Negyven esztendeig volt a faluból fővárosi kerületté léptetett rákoskeresztúri gyülekezet lelkésze, de élete végéig szolgált fia mellett. Templomokat épített, tudász- szomjjal párosult bölcsességgel meggazdagodva tanított és nevelt, nehéz időkben együttszenvedésre és helytállásra is. S jó alapállással tette mindezt. Hatvanesztendei szolgálat végén így summázott: „Nem azt teszem és nem úgy teszem, ahogy a gyülekezetnek tetszik, hanem úgy, ahogyan teológiám kötelez! Ezt mindig legjobban és legbiblikusabban.” Két szívügye volt: a teológia tudománya és a gyülekezet hűséges szolgálata. 1948-ban doktorált, és Pécsett avatták „summa cum laude” doktorrá. Régi egyetemi rendtartás értelmében 1951-ben beadta magántanári fokozatot kiérdemlő dolgozatát, de csak halála előtt kapta meg a becsületes munkával megszerzett címet. Nagyon boldog volt, amikor gyémántdiplomát kapott, s még két félévet taníthatott, mint címzetes professzor. Temetése gyülekezeti istentisztelet volt. Szinte ellepte ravatalát és a hatalmas temetőváros útjait hálás tisztelőinek serege. Aki csak tehette, eljött a végső búcsúvételre. Egyházunk azzal fejezte ki élete végéig szolgáló idős lelkésze iránti megbecsülését, hogy dr. Harmati Béla püspökkel az egyházmegye esperese és a Teológia Akadémia dékánja szolgált a temetésén. BÁRFAY KELLÓ GUSZTÁV (1912—1991). Szarvason született, ahol édesapja az ó-templomi gyülekezet közszeretetben álló lelkésze volt. A család szlovák kegyességi élete és a helyi evangélikus gimnázium nevelése indította a lelkészi pályára. Fiatalon egy évtizedet töltött Csőváron, Pencen, átmeneti időre szarvasi lelkész is volt, majd Tiszaföldváron működött. Innen is ment nyugdíjba. Egyéni életében, családi helyzetében sok megpróbáltatásban volt része. Élete utolsó időszakában szinte mozgásképtelenné lett, de úgy ismertük, mint igazságszerető embert, aki türelmesen hordozta a saját keresztjét, s megbocsátást tanúsított bántói iránt is. Porrészeit a halandóság útján őt megelőző szerettei porai mellé helyezték el a szarvasi ó-temetőben. Ravatalánál a vigasztalás igéit Takács János hódmezővásárhelyi lelkész, egykori évfolyamtársa és jóbarátja hirdette. * „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő.” Bibliai korhatár ez. Elhunyt pályatársaink közül heten is túlélték ezt az időt. Milyen sok hitből való szolgálat, híveik hitben való erősítése és megtartása érdekében végzett fáradhatatlan igyekezet párosult ehhez! Míg köztük általmenve hirdették, hogy elérkezett az Isten országa, maguk megérkeztek már oda. Akik egy-egy lelkészük neve mellett olvassák most születésük és halálozásuk dátumát, őrizzék meg kegyeletes szívvel emlékezetüket, Istennek köszönve, hogy rövidebb vagy hosszabb időn át nekik is szolgálhattak szép bizonyságtétellel! Pásztor Pál 104
