Evangélikus Naptár, 1983

Bottá István: Az írott szóért

Az írott szóért

Magyar evangélikus reformátorok az „írott szóért”

Az egyház „főben és tagjaiban” történő megreformálásának, s a középkori feudális társadalmi rend átalakításának égető szükségét már a kései középkortól kezdve széles körben érezték. Luther fellépése pedig feltartóztathatatlanul elindította a sokak által kívánt folyamatot, írásaival, tevékenységével pedig irányt szabott és meghatározta a reformáció feladatait. Hatására Magyarországon is nagy erővel indult a reformáció, s kezdték megvalósítani a reformátor alapvető irataiban meghatározott programokat. Luther a reformációt nem egy szűk réteg, hanem az egész társadalom feladatának tekintette. Kettős célkitűzését így foglalhatnánk össze: hivő ember és hasznos állampolgár. Az első cél elérésére szükséges mindenki számára érthető módon, anyanyelvén hirdetni az igét és kézbe adni a Szentírást. Ez az egyház feladata. Hasznos állampolgárok képzéséhez nélkülözhetetlen az általános oktatás kötelezővé tétele, iskolák állítása, tankönyvek készítése. Ez elsősorban a világi felsőség kötelessége, de e szolgálat alól az egyház sem vonhatja ki magát.

Hazánkban is e kettős programmal indultak a reformátorok, elsőkként a római egyház papjaiból és szerzeteseiből evangélikussá lettek rakták le a megújulás összes alapjait: a „magyar Lutherének nevezett Dévai Mátyás, Sztárai Mihály, Bencédi Székely István, a Wittenberget első magyarként felkereső Kopácsi István, Szkárosi Horváth András, Huszár Gál, s talán Sárospatak első reformátora, Siklósi Mihály is, majd az ők és mások hatására munkába álló többi lelkész és tanító.

Ahol a munkát megindították, azonnal iskolát állítottak, vagy a mai kutatás fokán még fel nem mérhető számú már meglevő iskolát formáltak át a reformáció szellemének megfelelően. Bizonyságul nem egyháztörténésznek, hanem Klaniczay Tibor akadémikusnak, irodalomtörténésznek értékelését idézem Luther oktatási reformjáról. Ő a „Hagyományok ébresztése” c„ 1976-ban megjelent könyve „A reformáció szerepe az anyanyelvű irodalmak fejlődésében” c. tanulmányában ezt írja: „A reformáció ilyen hozzájárulásáról szólva hangsúlyozottan a lutheri reformációra kell gondolnunk. A reformáció egyes irányzatai közül ugyanis a lutherinek volt a legátfogóbb és a legnagyobb hatású művelődéspolitikai koncepciója”.

Ma még áttekinthetetlen a lutheránus alapítású iskolák nagy száma, s csupán sorsuk különböző alakulása szerint említek néhányat. Tolna, Mezőtúr, Sárospatak, Bártfa, Sopron, Pápa, Kolozsvár, Magyaróvár stb.

120