Evangélikus Naptár, 1983
Muntag Andor: Mindig Isten előtt
emlékeztetőül, a jobb megértés kedvéért, hisz azok a falakon épp olyan kevéssé ártanak, mint a könyvekben;... igen, adná Isten, hogy rábeszélhetném az urakat és a gazdagokat arra, hogy az egész Bibliát kívül és belül mindenkinek szeme elé odafestenék a házakra; ez keresztyéni cselekedet volna.” És az is, hogy ha a szentségekért és Igéért - az illusztrációkkal együtt - adunk hálát Istennek és józan használattal becsüljük meg őket. Ha ma olvassuk Luther műveit, akkor is meglepődünk azok frisseségén és aktualitásán. Számára egészen természetes volt, hogy irataiban, prédikációiban olyan kérdéseket tárgyalt, amelyek korának embereit foglalkoztatták, és így nemcsak „lelki”, hanem „világi” ügyekben is véleményt nyilvánított. Konkrét esetekhez éppenúgy hozzászólt, mint általános társadalmi, gazdasági problémákhoz. A bűnei miatt gyötrődő, az utolsó ítélettől rettegő embert a bűnbocsánat evangéliumával vigasztalta, ugyanakkor nagyon határozottan, praktikusan, sőt, ma azt kell mondanunk, forradalmi módon szólt hozzá közéleti kérdésekhez. Ez utóbbi tekintetben nehéz lenne mindazt csak felsorolni is, amit Luther írásaiban a mindennapi egyéni és közösségi élet dolgairól olvashatunk. Amellett, hogy az apostolok leveleire hivatkozva „helyére tette” az egyházat és önálló méltóságot adott az államnak (vö. Róm 13,1; lPt 2,13), konkrét javaslatokat tett az egyetemek megreformálására, népiskolák felállítására, sőt, még azt is írta: „adná Isten, vajha minden városnak lenne egy leányiskolája is”. Az iskolaügy rendezését a „világi felsőbbség” feladatának tartotta, s ebben ott volt jó példának a wittenbergi egyetem, az első olyan oktatási intézmény német földön, amely nem pápai, egyházi, hanem világi, fejedelemségi alapítású volt. Azután: Luther egészen új összefüggésbe állította a munkát, amikor azt az Istenhez való viszonyában hivatásnak és istentiszteletnek nevezte, és erősen hangsúlyozta azt, hogy a munka a felebarát szolgálata, amely eredetileg is az ember hivatása volt, Isten még a bűneset előtt így rendelte. Gazdasági kérdésekben is új hangot szólaltatott meg. Elítélte az urak fényűzését, főleg azért, mert a sok drága szövetre, selyemre, bársonyra, meg fűszerfélékre „a német tartományokból sok pénz megy ki”, noha otthon is megtalálható az, ami a tisztességes életmódhoz szükséges. Különösen is keményen ítélte el Luther az uzsorás hitelt. Ebben az ügyben több iratában és prédikációjában fölemelte a szavát. Azok a problémák, amelyet a középkor végén kialakuló újfajta pénzgazdálkodás vetett fel, Luthert élete végéig foglalkoztatták. Az 1524-ben megjelent „A kereskedelemről és az uzsoráról” c. iratában pl. tárgyalja az árak megállapításának problémáját. Helyesnek tartaná, ha a fejedelmek szabnák meg az árakat, mert az ő kötelességük az alattvalók jólétéről gondosMagassy Sándor Mindig Isten előtt Isten kétféle kormányzásáról 64
