Evangélikus Naptár, 1983

Balikó Zoltán: „Én, az Úr, vagyok a te Istened”

„Én, az Úr, vagyok a te Istened”

2Móz 20, 2

Bibliátlan a szóhasználatunk, amikor az embereket istentelen és istenfélő csoportba soroljuk. Istentelen ember nincsen. Felépítettségünk velejárója az, hogy mindnyájunknak szüksége van valamire vagy valakire, amitől vagy akitől várunk minden jót, illetve a nyomorúság idején oltalmat és segítséget. Az induló egyház apostola, Pál, mint mindenki számára ismert tényről, beszél arról, hogy égen-földön vannak „úgynevezett” istenek, hiszen „sok isten és sok úr van” (lKor 8, 5). Az „úgynevezett” istenek között egyetlen egy „igazi” Isten van. Egyénileg és közösségileg is az a tulajdonképpeni kérdés, hogy „úgynevezett isten”-ben vagy az igaziban bízunk-e? Krízis helyzetben derül ki, hogy az „igazi” Istenben bízva ajándékaink és örömünk megmaradnak, viharban részünk van-e megbízható oltalomban vagy helyrehozhatatlan csalódás ér és reménytelenül ki vagyunk szolgáltatva a sors és végzet hatalmának. Mindennek igazát bőven tanúsítja nemcsak az emberiség történelme, hanem saját élettörténetünk is. Isten és ember között a szövetség nyitánya éppen ezért ez a váratlan, odaátról felhangzó mondat: „Én, az Úr, vagyok a te Istened!”

Az „úgynevezett” isten mindig valami. Az igazi Isten - Valaki! Figyeld csak, mit hallasz: „én” - „te”. Valaki megszólít személyesen téged. Nem Filozófiai ismeret, sem vallásos tétel adja meg szíved örömét és vesz oltalmába, hanem az „élő Isten” fordul hozzád személy szerint. Nem az emberiségről általában van szó. A váratlan, felséges mondat nem fejed fölött lebeg. Pontosan és személy szerint hozzád szól úgy, amint vagy egyedi életedben. Ezért mondatunk színtiszta evangélium. Öröm ha Isten törődik veled, nem enged át „úgynevezett” isteneknek. Mindazzal meg akar ajándékozni, amit elkészített számodra, és nem általában áll őrt a világ Fölött, hanem személy szerint neked kínálja a védettséget és nyugalmat. Ha mindebből már kaptál eddig is bőven részt, most közli veled, hogy drága szüleid, nevelőid, testvéreid valójában az Ő kezei, eszközei, csatornái voltak. Mindig is Tőle kaptál minden jót, örömöt és segítséget, csak nem volt világos előtted eddig. Most már tudnod kell. Ő a te Istened!

Van tehát Istened. És az „igazi” Isten a tiéd. Nem kell nyugtalankodnod és kételkedned. Emlékezzél csak Tamás ujjongó vallomására, amikor végre meggyőződött erről a feltámadt Jézus előtt: „én Uram, én Istenem!” Ebben a pillanatban tiéd a békesség. Nem istenpótlékokkal bajlakodsz, megtaláltad az igazit. Nem csip-csup öröm és pillanatnyi oltalom a tiéd, hanem a teljes öröm és végleges menedék. Senki többé el nem veheti ezt tőled. Ezer ördög támadhat reád, de erősebb Úr azoknál a te Istened. Tested25